Sziasztok Kicsik és Nagyok,
Engedjétek meg, hogy folytassam a mesémet a csodaszép óceánjáróról, amire volt szerencsénk feljutni miután Mazsola megette az összes polipsalátát én pedig elnyaltam az összes fagyit, ami létezett. Ez egy nem túl nagy hajó. Móni legalább is azt mondta. Gondoltuk is Mazsolával hogy ez a lány bekávézott a cruise bárba felszállás előtt.
A hajó neve Radiance of the Seas, a gazdája pedig a Royal Carribbean hajós társaság akiknek az a munkájuk, hogy az olyan elfáradt embereket és kis kedvenceket mint mi vagyunk szórakoztassák és utaztassák a világon mindenfelé. Tudjátok hova megyünk legközelebb? A karibi térségbe. Ám itt van egy kis vita köztünk mert Mazsola Alaszkába szeretne menni. De majd lerendezem én ezt…
Szóval a Radiance-nek ami egy 17 éves kishajó 13 fedélzete van és 2501 fő utast tud vinni (igen 2500 és 1, nem elírás) és 859 fő személyzet áll a vendégek rendelkezésére nap mint nap.
Ezek a kis hajók úton vannak az év minden napján. Amikor nyár van akkor átjönnek Ausztráliába, amikor véget ér a nyár (mert sajnos véget ér) akkor pedig visszamennek ahonnan jöttek. Ámerikába’! Nem mellesleg a Radiance csinálja az alaszkai túrákat amikor innen visszamegy. De Mazsolának nem mondtam el, nehogy a végén még elbújjon a gépházba és illegális bevándorlóként beszökjön nekem Amerikába. Jah… Azt ha megtalálják, a sapkája miatt azt hiszik mexikói és visszatoloncolják Mexikóba, ahol egész nap chilit ehet tequilával… Rémes, még belegondolni is. Nem- nem… Ez nem történhet meg.
Simán feljutottunk a hajóra. A biztonsági ellenőrzésnél nem volt fennakadás. Csak a személyzet akadt fent egy kicsit a cukiságunktól, de a legtöbben jól fogadtak minket és nevetgéltek nekünk. Elfoglaltuk a kabint, nagyon barátságos kabin volt, ablakkal nagy ággyal kis fürdőszobával. Az ablakból tudtunk nézelődni amikor nem mehettünk sehova.
Aztán felvettük a nyúlcipőt és elindultunk felfedezni a hajót.
Messzire nem jutottunk.
Felmentünk a fedélzetre, a 12. emeletre, hogy egészen pontosan fogalmazzak, és még utoljára megnéztem az lenyűgözően szép Operaházat.
Aztán megláttam egy táblát hogy solarium?! Hm… Mi lehet az! Teljesen izgalomba kerültem, és mondtam Mazsolának, hogy fussunk, és nézzük meg! Megnéztük! Én nem is akarom már a következő 8 napot máshol tölteni csak itt.
Egy csodaszép fedett medencés pezsgőfürdős zöld növényes görög stílusban berendezett terem tárult a gomb szemeink elé. Annyit tudtam mondani „-Öcsém”
Azért egy kis logikai buktató van a dologban! Mit keresnek elefántok Görögországban?! Valaki?
Megláttam egy teás pultot és rögtön meg is kívántam egy peppermint teát. Nyugtatja az idegeimet, ma úgy is sok impulzus ért. Majd hogy nem szívritmus zavarom lett.
Mondtam Mazsolának, „-Drága tesókám, heveredjünk le a nyugágyakra, és élvezzük a csendet.” Mazsola már a büfé fele kacsingatott, de elrángattam. Később eszünk.
Behunyom a szemem, relaxolok, kinyitom és Mazsola nincs ott! „-Mi a… ??”
Nézem, és fejjel lefelé lóg bele a medencébe!
Sikoltottam neki, hogy mégis mit csinálsz te őrült! De csak annyit mondott „-semmi ok az aggodalomra, az életmentő bácsi figyel”
Valóban figyelt de akkor is. A malac nem szereti a vizet. Hát milyen kicsi a tesóm?! Mi van ha nem veszik észre. Ahh idegileg kikészülök. Inkább elhívtam Mazsolát enni.
Volt itt egy büfé, nem túl nagy. Gondoltam is, hogy nem lesz bőség a 8 nap alatt… De akkor még nem tudtam amit most tudok, és amit ti is tudni fogtok a következő sztoriból.
A nagy izgalom miatt annyira megéheztem, hogy azonnal kitúrtam Mazsolát a tányér mellől és felfaltam a rákos szendvicset. Bocs Mazsola, te úgy is gombóc vagy!
Szegény meg csak nézett…
Miután beteáztam, bekajáltam, Mazsolát elrángattam a medencétől, készítettünk pár képet a szoláriumban. De csak úgy, hogy Móni tartott minket, az életmentő bácsi meg figyelt.
A görög elefántokkal?!
Medence, Pezsgőfürdős kilátással! Halkan jegyezném meg, hogy az életmentő bácsi kinevetett minket, amin egy kicsit meg is sértődtünk, de Mazsola megnyugtatott, hogy semmi ok az aggodalomra. Nem ő a népszerű kis kedvenc páros, hanem mi vagyunk, és nem kell foglalkozni senkivel, csak tenni kell a dolgunkat. Ez valóban nagyon igaz! Emberek jegyezzétek meg, bárki ha kinevet vagy butának néz valami miatt amit szerettek csinálni, ne foglalkozzatok vele. Csak csináljátok, mint ahogy a mi is. Aztán majd lesz sírás-rívás a kétkedők részéről ha látják a sikereiteket! Csak bátran előre! Azért a fiúra vetettem egy „villámokat szór a szemem és megrázatlak velük te pernahajder” pillantást. Csak hogy érezze a törődést a nyavalyás.
Ez történt a 0. napon. Vissza kellett menni a kabinunkba megnézni, hogy a bőröndök megérkeztek-e. Aztán hamarosan master drill és sail away party, vagy ahogy itt mondjak sad sail.
Következő bolg bejegyzésben mesélek a vacsoráról, ami határozottan nem olyan volt mint a büfé a szoláriumban.
Pacsi mindenkinek!
Mazsola és Tádé