Sziasztok Kedveskéim!
Újra jelentkezünk, alighanem az eddig itt töltött nyúlfarknyi időnk legnagyobb kalandjával! Legyen ennek a blogbejegyzésnek a címe „Hurrá nyaralunk!” Mert tényleg nyaralunk, és tényleg hurrá!
Szóval, ahogy láthattátok az előzetes megosztásainkból, az éjszaka folyamán elindultunk Sydney irányába a nagy autóval.
Hosszú út volt, de hát mi kis kedvencek békésen szunyókáltunk a hátsó ülésen a bőröndök közé bekuckózva. Na nem mondom, hogy Mazsola nem húzta be a kurta farkincáját félelmében, mert ám a kenguruk este és hajnalban a legaktívabbak és nagyon félt ez a zöld paragép, hogy kiugrik egy, elütjük, meghal, az autó is összetörik. Mondtam neki, hogy ne rinyáljon már mindenen, ez egy jó buli lesz, és egész biztosan nem lesz semmi baj. Nem lett… Hát nem megmondtam?! Aztán nem tudjuk mi történt a majd’ 12 órás út alatt, mert egy vonaton ébredtünk a hátizsákba. Hát én nem akartam tovább bent maradni. Ficánkoltam… Kiabáltam… Kicsit rémült voltam hogy hol vagyok. Lehet eladtak minket szervkereskedőknek, vagy még rosszabb! Elraboltak és már ki is vették az egyik vesémet… Jajj, ijedtemben még Mazsolát is végig tapogattam hogy meg van e a veséje a füle a farka… Ez meg kuncogott, mert csikizte. Hát szép mondhatom. Én a testi épségéért aggódom ez meg röhög a sötét táskába. De csitt, valami történik… Megállt a vonat. Mozgunk… „Auch, Mazsola ne nyomj össze…” Nyílik a táska! Jajj de jó, fény! Huh, nem vagyunk elrabolva, Móni azt mondta kijöhetünk és csak a saját érdekünkbe utaztunk a hátizsákba!
Annyira jó érzés volt kint lenni, nyár, napsütés! Te jóóóó ég! Akkor megláttuk a vonat állomásról! A Harbour Bridge! Elnéztem jobbra! Ott pedig az Operaház! Valami csodálatos látvány volt. Ilyen szépet sosem láttam még! Már tudtam, megérkeztünk! Ez bizony Sydney. Azonnal kellett egy selfie-t nyomnunk Mazsolával.
Nem mellesleg az a hajó a háttérben következő 8 napban az otthonunk, ami szintén eléggé felvillanyozott, de ennyi mindennek nem tudok egyszerre örülni. Nos, azonnal látni akartam minden. Leugrottam a korlátról és futottam egy irányba hogy menjünk menjünk…. De képzeljetek ezek meg csak ott álltak. Hátrafordulok, kitárom a karjaimat hogy most mi van?! Erre Mazsola azt mondja, „mégis hova futsz Tádé?” Én meg „Hát hova malac? Megnézni mindent” Erre Ő „és tudod is merre van a minden” Hatásszünet. „ŐŐŐ nem… ☹ „ És szépen visszakullogtam hozzájuk és elindultunk együtt. Éppen hogy megúsztam a szervkereskedős elrablást, most meg majdnem elhagytam magam Sydney-ben. De buta vagyok.
A hajó indulásáig volt egy kis időnk, és körbe néztünk a környéken. Elsétáltunk az Operaházig. Ott ettünk egy isteni fagyit! Nyami de jó volt! Én csak tölcsérből szeretem nyalni a fagyit, Mazsola meg cup-ból enni kanállal. De most mondjátok meg a fagyi az nem nyalós? Sztem az. 😀 Na ezen nem vesztünk ám össze. Néztem a szép hajót, a napsugarak simogatták a buksimat és nyaltam a fagyimat!
Aztán mikor elfogyott a fagyim, akkor Mazsolához odakucorogtam és jól megettem az övét. Mivel ő jó testvérem, így nem sajnálta!
Aztán ahogy sétálunk tovább, és pózerkodunk erre is arra is arra lettünk figyelmesek hogy egy ember, nem tudjuk ki – de egészen biztosan nem szervkereskedő – azt mondja a feleségének, hogy
„- Nézd-nézd, ott van Mazsola és Tádé a két cukiskodó Magyarországról.”
Anya kérdezi „-hol-hol Jing, én nem látom őket”
Erre Jang „-Hát ott Jing, ott ülnek az Operaház tövében és fotózkodnak”
Nagyon megörültünk a hirtelen jött hírnévnek. Jó, azt eddig is tudtuk hogy a Cukiság gyorsan terjed de hogy már Sydneybe is eljutott. Hát épp csak megérkeztük mi is. Szerencsére Móni meg is örökítette e nemes pillanatot, szóval nézzétek Jing-et és Jang-ot a kép bal sarkában. Jó arcok nem?
Készitettünk még pár képet a környéken, ettünk egy finom seafood salátát, Mazsola baby polip salátát nyomatott. Hát mit mondjak fura volt, de Mazsola is fura, mit várjak tőle?
Aztán a hajó indulása előtt beültünk a Cruise Bar-ba, közvetlen a hajó mellett az Overseas Terminal-ban. Annyira szép ez a hajó, fel vagyok villanyozva! Ha megfognék egy villanykörtét tuti világítana.
Nagyon bízom benne, hogy sok jó kaland vér ránk ezen a csodás óceán járón… De most nézzétek meg! Mazsola megint az étlapot nézegeti. Kikészülök tőle! A polipok talán nem voltak finomak vagy mi van most?! Meg a nagy vödör fagyi.
Talán meg sem kellene ezt a kávét innom mert a vérnyomásom az egekben van igy is. Hát ilyet… Talán a hajón lesz elég kaja Mazsolának!
Jajj Mazsolát és Tádét szólítják! Okés, nem szó szerint de azt mondják itt hogy „all abroad”
Bedobtam a kávét sebtibe és indultunk a nagy kalandra!
Hamarosan újra mesélünk nektek. Elmeséljük, hogy telt a 0. nap, és megmutatom, hogy Mazsola hogyan esett bele majdnem a medencébe!
Puszi
Mazsola és Tádé