Sziasztok Kedveskéim!
Egy újabb csodaszép várost szeretnénk Nektek megmutatni innen Ausztráliából. Ez a város pedig nem más mit Brisbane. Hát ide is azzal a csodaszép hajóval jutottunk el, aminek a neve Radiance Of The Seas. Azóta hajószerelem van.
Ebben a városban megismerkedtünk egy családdal is, ők aztán nagyon kedvesek voltak ám. Megmutattak nekünk minden csodálatos dolgot. Sétáltunk ugrándoztunk, és a változatosság kedvéért sétahajóztunk. Naptej nem volt nálunk, ezért az orrunk le is égett.
Először egy kávézóban találkoztunk, ahová 30 percet kellett sétálni. Jajj nagyon meleg volt. Azt a mindenit. Akkor még nem tudtuk de ez volt az első és utolsó jó idős napunk a nyaralás alatt. Na jó, az utolsó Newcastle-ben volt, végre ott is láthattuk a napot.
Brisbane egy kis város. Kis. A kis várost úgy kell érteni, hogy nem 4 milliós őrület hanem egy 2,2 millió fő népességű város. Csak higgyetek nekünk cukiknak, nagyon érezhető ez a két millió fő.
Queensland szövetségi államban van ez a város természetesen közel a Csendes-óceánhoz a Brisbane-folyó mellett. Na ennek a szegény folyónak a név választásához sem kellett sokat gondolkodni azt hiszem. De ha azt nézzük, hogy a várost egy emberről nevezték el akit úgy hívtak hogy Sir Thomas Brisbane hát akkor végül is a folyónak is jó az. Egyébként ez a jóvágású úriember Új- Dél-Wales kormányzója volt. Ami egy másik szövetségi állam… Na de Sir Thomas Brisbane elküldte 1823-ban John Oxley hadnagyot, hogy találjon egy helyet a visszaeső elítélteknek. Mert ugye köztudott, hogy Ausztrália egy börtön sziget volt. Ez az Oxley hadnagy felfedezte, hogy egy nagy folyó ömlik a Moreton-öbölbe és azt mondta „–Ez egy jó hely lesz ezeknek a pernahajdereknek” majd 1 évvel később megérkeztek az első elítéltek. Decemberben Sir Brisbane meglátogattat a telepet és a hadnagya azt javasolta neki, hogy róla nevezzék el a folyót is és a települést is. Én nem tudom, de annak tuti nem örülnék ha egy börtön lenne elnevezve róla. Tádé Szövetségi Börtön? Rózsaszín falakkal, és fegyveres őrökkel akiknek a puskájából szappan buborékok lőnek ki?! Haha, vicces lenne. Hát aztán így lett Brisbane neve Brisbane. ☺ Amúgy a szabad telepesek nem közelíthették meg a fegyenc telep 50 mérföldes körzetét, 1834-ben a telepet várossá nyilvánítottak és 1839-ben megnyílt a szabad telepesek előtt is az út, 1942-ben pedig be is zárták a fegyenc telepet. Biztos a rabok megjavultak és megtanulták rendes viselkedést. Hát nekem itt ne is legyenek elkanászodva. Milyen dolog az?!
Nem tudom Ti mit gondoltok de ez nem úgy néz ki mint egy börtön.
A reggeli után az első utunk a South Bank Parkland-be vezetett. Ez egy park komplexum a Brisbane folyó egyik partján. A túloldalon pedig látszanak a nagy házak. Olyan jó meleg volt az idő. É annyira szép zöld trópusi minden. Csak úgy futkároztunk a fák között, és a nagy levelű növények között.
Mazsola annyira futott, hogy egyszer fel is lökött. Lehorzsolta a térdemet a kavics, de nem bántam mert nem fájt.
Tudjátok mi volt még itt kialakítva? Egy füvész kert. Na jó, csak én hívom annak, de egy olyan kert amibe ültetnek a park gondozói zöldségeket, gyümölcsöket, fűszereket. Aki pedig nem ismeri hogy melyik növényke milyen az itt jól megnézheti, mert kis táblácskán ott van a nevük. Én például rácsodálkoztam a banánra.
Aztán ahogy haladtunk tovább ott meg ki volt alakítva egy Street Beach nevezetű medencés vizes napozós beach, tök furi volt. De én olyan kék vizet nem is láttam még. A nap szikrázóan sütött, kedvem lett volna ugrani egy seggest, de Mazsola azt mondta hogy a felnőttek mérgesek lesznek. Amugy se nagyon mehettünk egyedül sehova. Emlékeztek leestem a hajón a Sky bar-ból és azóta rövid pórázon vagyunk.
Tovább haladva egy szép kis tiszta vizű patakot láttunk csudi szép kövekkel. Nem tagadom a jobb lábam kisujját beleérintettem a vízbe amíg a felnőttek nem figyeltek. Mazsola meg elsápadt, hogy elvisz a sodrás. De mondtam neki, hogy milyen sodrás te? Nem vad vízi evezésen vagyunk. ☺
Az volt ám a baj, hogy még nagyon ijedt volt a tegnapi esés miatt. Kicsit karót nyelt a szentem.
Aztán megint csak tovább haladva beértünk egy zöldebb sűrűbb fás bokros erdős területre, ahol volt egy kis tó, egy kis sziget pálmákkal és furcsábbnál furcsább növényekkel.
Bementünk a szigetre, és mi történt vagy mi nem én nem tudom de már egy fán találtam magam, és azt látom hogy Mazsola is mászik fölfelé nyögdécselve, jajgatva. Biztosan kikészítetté már ez a párás meleg. Semmi baj Mazsola csak gyere, ne add fel! Mert aki nem adja fel ez eléri a célt, és a kis haladás is haladás.
A nagy fára mászás izgalmak után Mazsola és én megpihentünk a legkedvesebbik barátunkkal akit itt ismertünk meg. Egy nagyon cuki kisfiú és meg mondom őszintén hogy nekem Ő lett a kedvencem. Szerintem Ő is bír minket. Doni a neve és nagyon hiányzik Nekünk! Ő is hyper kvantum cuki mint mi! Néha kiakasztja az anyukáját aki igazából nem is mérges ám, csak úgy tesz! Mert nézzétek meg, ki tudna haragudni egy ilyen aranyos kisfiúra mint Ő? Na ugye hogy senki!
Mazsola kifeküdt a napra. Ritka pillanatok egyike!
És akkor úgy döntöttünk hogy visszafele gyalogoljon a fene. Le jártuk a kis lábainkat! Felpattantunk egy sétahajóra és tudjátok hogy mi volt az érdekessége? Az hogy ingyenes volt. Igen-igen, jól olvastátok! I-N-GY-E-N-E-S! Mi mindig meglepődünk az ilyen dolgokon. Mert a mai világban már semmi sincs ingyen.
Na hát mi felszálltunk rá és a víz felől is megcsodálhattuk a parkot amin keresztül sétáltunk.
Persze a lábunk egy pillanatra sem lett elengedve mert ugye a póráz az rövid… Féltenek minket hogy elveszünk.
Nini, itt is egy kerék, az nálunk is van Melbourne-ben. Bakancs listás!
Na hát ennyit tudtunk megmutatni és elmondani Brisben-ről a Queensland-i nagy városról. Minket lenyűgözött a napsütés, a meleg, a zöld park, és minden.
Sajnos nagyon éhesek lettünk, és fáradtak vissza kellett mennünk a hajónkhoz.
Juditnak és a családjának köszönjük a túrát, a kellemes időtöltést! Judit párja olyan vicces ember, nagyon sokat nevettünk. A kisfiúk is cukik, és biztosan találkozunk még! Meséltek ám nekünk valamiféle Byron Bay-ről. Azt hiszem az is bakancs listás lett!
Szép napot Emberek.
M&T