Sziasztok Emberek,
Jöhet még egy mese egy újabb városkáról érdekes sztorikkal? Mert voltunk ám mi máshol is.
De előtte szeretném megemlíteni Mazsola vállalhatatlan viselkedését With Sunday Islandon.
Szerintem ekkora már meg volt vadulva az örökös bezártság miatt. Csak az ablakból nézhettünk kifelé, és két napja semmi egyebet nem láttunk csak vizet. Két napja csak hajóztunk a végtelenek tűnő óceánon. Hullámok, eső és szél. Mindössze ennyi amit eltudunk mondani.
Amikor kikötöttünk With Sundays-on akkor is csak esett.
Nem is tudtuk mi tévők legyünk. Sajnos az erdei sétára nem tudtunk elmenni mert – a ciklon miatt akit úgy hívtak hogy Iris holott senki nem hívta – az egész erdő egy hatalmas sártengerré változott. A kilátókhoz sem tudtunk kimenni mert az eső csak esett, olykor vízszintesen. Ezek a trópusi viharok olyanok mint a veszedelem. Azért Iris adott nekünk 10, azaz tíz, szabad percet amikor nem esett.
Na és most nézzétek meg?! Mazsola kettőt röffentett, leugrott az oszlopról és már túrta is a homokot. Rákiáltottam, hogy mit csinálsz te vadmalac?! Kikapunk, sáros leszel. Rám nézett és csak annyit mondott „Na és, ez egy malac dolga!” –és túrt tovább. Azt hiszem leesett a vérnyomásom.
Én erről nem is vagyok hajlandó többet beszélni. Inkább mesélek nektek Newcastle-ról. De nem ám arról ami Angliában van. Nem-nem. A mienkéről itt Ausztráliában. Ez egy pöttöm városka. Semmi felhőkarcoló, reggeli dugó és őrület.
A hajónk csendesen siklott be a városka kikötőjébe napsütés, tiszta égbolt és ez a látvány fogadott minket.
Tudjátok a kapitány elmondta ám, hogy ide Ausztráliába sokkal nagyobb hajók is jönnének ám de sajnos sem Sydney-be sem Brisbane-be nem férnek be. Na meg még pár nagy város kikötőjébe sem. Vagy a víz nem elég mély vagy hely nincs vagy mindkettő. Na mondjuk Sydney-ben bent van a városban a NAVY kikötője, ahova beférne sokkal nagyobb hajó is. De a tengerészek meg azt mondták hogy szó sem lehet róla, ez egy katonai támaszpont nem ricsajda meg turista központ. Korrekt. Na Newcastle-ben nincs ilyen gond mert ez egy ipar város szenet bányásznak és csak úgy jönnek befele a nagyobbnál nagyobb hajók szóval nem kellett kint dekkolnunk. Ez a legnagyobb szén exportáló város a világon 2017-ben 159,6 millió tonna szenet exportáltak. Ennyi szén nincs is a világon.
Ha Mazsola itt is rosszalkodik, felhajítom egy futószalagra és egy ilyen szén szállító hajó pocakjába találja magát de hirtelen. Megmutattam neki, és nyomatékosítottam, hogy nem viccelek és hogy alighanem ez a hajó Oroszországba megy és majd egész nap szenet lapátolhat és vodkát ihat ha itt és most nem viselkedik. Bevált!
Nyakunkba vettük a várost. Azt a várost ami Új Dél-Wales államának a második legnépesebb városa, 162 km távolságra van Sydney-től és mindösszesen 322,278-an lakják. Ó igen, ez a mi városunk.
1797-ben John Shortland hadnagy volt aki felfedezte a régió, persze véletlen. Mert valami itt is volt a rabokkal, de nem egyértelműek a leírások. Na mindegy a jó Shortland hadnagy azt mondta Sydneybe visszaérve, hogy talált egy tuti helyet egy folyóval amit ki tudja miért de szintén egy emberről neveztek el. John Hunter Új Dél-Wales kormányzója nevét kapta a folyó ami így lett Hunter folyó. Aztán jól el is kezdték a szenet bányászni a következő két évben. Hát igen. Szegény elítélteknek ez szívás volt főleg a nagyon rosszaknak, mert velük bányásztatták ám a szenet, és ők csak úgy hívták a helyet hogy a „hellhole” szabad fordításán „pokol”. Aztán az 1800-as évektől jöttek az emberek a folyó torkolatához, favágók, földművesek, kiszabadult rabok, aztán a kormány úgy döntött, hogy a nyilvánvaló természeti erőforrásokat kiaknázza és szépen lassan bezárták a fegyenctelepet, és lett egy városuk. Dióhéjban ennyi. De volt itt réz, szappan, acél gyártás, meg földrengés 1989-ben 5,6-os erősségű. Hát az már jó nagy. Meg viharok is voltak jó nagyok. Ez Newcastle.
Aztán mialatt Mazsolával pózerkodtunk és fotózkodtunk, egy tervet ötöltem ki. Belém bujt a kisördög. Amott szemben a parkba megláttam egy BBQ sütőt. Sátáni kacajt hallattam, de csak belül.
Mondom Mazsolának gyere tesóm, nézd a szép pálmafát ott szemben a parkban. Másszunk fel rá. Brisbane-ben is milyen jó volt már fára mászni.
Erre ő szomorú arccal: „- de ha meglátják egy szén szállító hajó pocakjában kötök ki.”
Hmm, Mazsolának igaza van, befenyítettem az út elején. Mondtam neki hogy ezúttal kivételt teszünk. A fáramászásért nem jár szén lapátolós büntetés Oroszországba.
Nem is kellett sok, egy szempillantás és a fán voltunk.
Mondtam Mazsolának erről a fáról nem látjuk jól a háttérben kikötő hajónkat, jobb lenen ha átugranánk oda arra a magaslatra. Csak nem mondhattam meg hogy az BBQ sütő. Még a végén rájön a tervemre. Muhahaha… Nehezen ugyan de kötélnek állt, felmásztunk.
Mondtam neki
„- Jajj Mazsola ugye innen milyen szépen látni a hajót? Emlékszel amikor kilőttél az ágyúból?”
Mazsola kacagott az én apró ujjacskám pedig észrevétlen lassan kúszott a BBQ sütő bekapcsoló gombja irányába.
„-Hogyne emlékeznék Tádé, tök vicces volt, hogy semmit sem vettél észre belőle.”
Sátáni kacajom a holdig is elért, és annyit mondtam Mazsolának hogy
„-Igen, vicces volt? Érdekes én nem emlékszem hogy nevettem volna.”
Hopp már nyomtam is meg a gombot.
„-Jajj Tádé tudod csak tesós viccelőőőőőőő aúúú Tádé, ez mi? Ez a lap forró. Te átkozott kis rózsaszín egér, meg akarsz ölni? Kisül a zsírom. „
„-Én? Megölni? Dehogy, ez csak kis testvéri vicceskedés, de milyen érdekes, hogy te sem nevetsz Mazsola.”
„- Ez nem igazság Tádé, majdnem ropogósra sütöttél.”
„-Dehogy is te buta malac, csak meg akartam mutatni, hogy nem szép dolog tőrbe csalni senkit, mert lehetsz a következő te is akit tőrbe csalnak. Ezt úgy hívják karma. Ne feledd, az élet nem hagy kiegyenlítetlen számlát, visszaadja a jót és a rosszat is. És tudod, hogy sosem dobnálak egy szén szállító hajó pocakjába hogy egész nap szenet lapátolj és vodkát igyál Vlagyivosztokba. A testvérek nem bántják egymást.”
„-Jól van Tádé nem feledem, és tudom. Ne haragudj, hogy kilőttelek egy ágyúból”
„-Semmi baj, gyere menjünk haza.”
Így esett az eset, hogy megtanultuk mindketten, hogy a tőrbe csalás nem szép dolog.
Közben pedig bejártuk Newcastle városát.
Üdv: M&T