Helló Emberek,
Tádé újra itt van. Sajnos nagyon rossz idő van . Esik. Nyoma sincs a szikrázó napsütésnek és a 38 fok melegnek. Mazsolát kértem, hogy játszon velem, de nem akar. Mindig csak olvas. Kicsit böködtem, szurkáltam, hogy „–Naaa Mazsola ne legyél már ilyen penész virág, én nagyon uncsizom gyere játszani.” De csak rám röffentett a malac orrával és az mondta menj számítógépezz.
Én meg jöttem…
Van ez a Google, tudjátok ami mindent tud ami az interneten van. Egy gombszempillantás alatt mindenre választ kaphatunk. Szeretek szörfölni a neten, jelentsen ez bármit. Az emberek mondják ezt, mert ők a vízen is szörföznek meg a neten is. De hogyan? A kettőnek semmi köze egymáshoz. Áhh meg sem próbálom megfejteni az embereket, ők túl bonyolultak én meg túl cuki vagyok. Vannak dolgok amiket kár erőltetni, na és ez egy ilyen dolog.
Családfa kutatást végeztem. Mert már tökre unom, hogy Mazsola mindig kisegérnek hív, meg néha még azt is hozzátesz hogy rózsaszín. Aztán meg van aki azt mondta hogy kutya vagyok. Kutya? Ez most komoly? Kutya. Hát én rákerestem a Google-ben arra, hogy kutya. Nézzétek meg a képeket… Hát az biztos, hogy én kutya nem vagyok.
Aztán volt hogy manónak néztek. Amúgy én is manónak néztem magam. Szerintem teljesen manós vagyok. Manó lehet nem? Az hasonlít.
Biztosan tudjátok, hogy Mazsolával tesók vagyunk. Ne mondjátok el neki, de szerintem őt adoptálták vagy úgy találták és hazahozták. Mi nem is hasonlítunk egymásra. A testvérek hasonlítanak egymásra nem? De mi? Ő zöld, én rózsaszín-fehér vagyok, Ő pufók, én karcsú (mondjuk), Ő mogorva és néha tüskés mint a sünök, én tök cuki vagyok, ha vaj lennék a hűtőből kivéve azonnal kenhető lennék olyan kis pihe puha vagyok. Vagy ha legalább a fülünk vagy az orrunk hasonlítana… De semmi. Mazsola egy talált tesó.
Na nézzük mit mond nekem a Google. Itt van a nevem. Tádé. Ez nagyon cuki név, de az emberek között sosem találkoztam még ilyen névvel… vajon mit jelent? Mit mond a mindent tudó Google? Már írom is: Tádé név jelentése…
Na jó várjunk egy kicsit… Mik ezek itt? Mi az hogy „Tádé apostol” A végén kiderül hogy valami szent lélek vagyok? Hagyjuk, az biztos nem.
Ó te jó ég… Elromlott az internet! Kinek kell szólnom. Ezek azt mondják nekem, hogy a Tádé egy férfi név! De… De… De én kislány vagyok. Egy tök cuki kislány, hát rózsaszínű vagyok. Na jó, ezt felejtsük el. Itt és most tisztázzuk, az én nevem mint Tádé, az akkor is egy kislány név, és teljesen mindegy mit mond a Wikipédia. Mazsola a fiú. Én nem is szeretem az autókat és semmit ami fiús. Nem-nem, az internet elromlott. Lépjünk is tovább mert kikészülnek az idegeim. Viszont a nevem jelentés az hogy bátor, de még ezt sem tudják biztosra. Őrület.
A következő kérdést félve írom be. Ki az a Tádé? Mély levegő, kislány vagy, nem lesz gond…
Hát én most nagyon sok dolgot olvastam egyszerre… Hol is kezdjem. 1969-ben születtünk.
Nem emlékszem rá. Aztán azt is olvastam, hogy nem is Mazsolát találták hanem engem…
Én egy talált gyerek vagyok. Manócska az anyukám, és akkor akadtak rám amikor Mazsolával mentek valahova… Döbbentem olvastam a cikket. Nézzétek csak itt vannak a hírek 1969-ből, ezt az archivumban találtam a Manófalvi napilapban.
„A fényes tökház lakói, Manófalvi Manó és Mazsola egy szomorú, esős napon elindulnak a távoli Futrinka utca felé, hogy megtekintsék a madárijesztő-kiállítást. A mezei autóbusz megállójában egyszer csak gyönge, nyivákoló sírásra lesznek figyelmesek, és a közeli árvacsalánbokor alatt egy apró, fekete-fehér pöttyös tengerimalacot találnak. A kicsit önző, de érző szívű Mazsola könyörgésére Manócska ellenállása is meggyengül, és hazaviszik az elveszett kis állatot. Így kerül a tökházba az új családtag, Tádé. Mazsola eleinte örül a kicsi játszótársnak, ám hamarosan féltékenység keríti hatalmába. A tudatlan és gyönge állatnak Manócska többet néz el és enged meg, mint neki: ő fürödhet először; ha kiönti a vizesvödröt, elintézi azzal, hogy kicsi még; ha leejti a kanalát, szó nélkül lehajol, és fölemeli; ha fél, az ölébe bújhat, ráadásul Mazsolát megfosztja legkedvesebb szórakozásától, az alkonyati magányos turkálás örömétől is. Ám ahogy múlnak a napok és Tádé növekszik, a közös játékok során Mazsola is őszintén megszereti kistestvérét, és lassan megérti, hogy Manócska szeretete mindkettőjük felé egyformán sugárzik.”
Figyeljetek… Én egy tengeri malac vagyok. Egy tengeri malac? Ezt még fel kell dolgoznom. De legalább nem kutya. Most már tudom, hogy Mazsolával miért nem hasonlítunk. De mi nagyon jó tesók vagyunk ám. Mert szerintem nem is az számít, hogy hasonlít-e az orrunk vagy a fülünk. Sokkal inkább számít az, hogy hasonlít-e a lelkünk. És nekünk hasonlít. Nagyon is. Én kicsit szeleburdi vagyok és ő komoly, én kicsit ficánkolás vagyok de ő meg nyugodt és így egészítjük ki egymást. Testvérek vagyunk és testvérnek lenni jó. Nem könnyű, de nagyon jó. És már cseppet sem bánom hogy tengeri malac vagyok, meg hogy engem találtak az árvacsalán bokor alatt, mert a lehető legjobb családot kaptam, és Manócska miatt egy kicsit manó is vagyok. Egy talált tengeri malac manó. Ez tesz különlegessé.
Odamegyek Mazsolához és megkérdezem van-e kedve velem régi képeket nézegetni 1969-ből amikor még nagyon kicsik voltunk. Volt kedve. Szuper.
Megnéztük a házunkat, ami egy szuper cuki tök házikó volt. Szerintem ezen a képen Mazsola megint seprűvel kerget. Ő azt mondja csak sepert mert Manócska megkérte segítsen a ház körül. De most én vagyok buta vagy a seprűnek nem ilyen pozícióban kell állni ahhoz hogy seperni tudjunk. Ugye hogy ugye…
Nahát?! Ezen a képen meg kik lehetnek, Mazsolát meg Manócskát ismerem. De a többieket? Szerintem azért nem emlékszem ám mert nagyon pinduri voltam. De majd megkérdezem Mazsolát erről ha abbahagyta a csodálkozást. A képnézegetés jó ötlet volt.
Mazsola nagyon megörült mikor meglátta Manócskát az egyik képen. Szerintem hiányzik is neki kicsit. Jó hát nekem is, de neki talán jobban. Meg is kérdezem Zsuzsit hogy Ő tud-e valamit Manócskáról mert most, hogy ilyen messze kerültünk fontos nagyon az otthoniakkal a kapcsolat tartás.
Haha, és az utolsó képen mi vagyunk amikor még sokkal kisebbek voltunk. Ritka pillanatok egyike mikor én nem bosszantottam Mazsolát és ő nem zsörtölődött velem. Itt a csillagokat néztük, és kérdeztem Mazsolát hogy miért van ennyi csillag és ő azt mondta, azért, hogy mindenki a világon tudjon magának választani egyet. Olyan sokan vannak, hogy mi is tudtunk választani egyet-egyet magunknak és lett saját csillagunk. De ők is testvérek csillag testvérek ott fent az égen. Mi meg itt lent a földön.
Ezzel a képpel el is köszönünk.
Nektek pedig azt üzenném kedves emberek, hogy nem számít honnan jótettek és kik vagytok, ha van testvéretek akkor sosem vagytok egyedül a világban. És nekem van testvérem. Mazsola az és szeretem.