Egy szép napsütéses téli napon,Tündi és Anna,a két cserfes kis barátnő épp hógolyó csatát vív.Hangos kacagásuk megtölti az utcát élettel.Udvaraikon tökéletesen épített hóemberek mosolyognak a járókelőkre.
Együtt építették.Az apukák segítettek a nagy golyókat egymásra tenni,anyukáik pedig a díszítésben.Igazi családi móka volt.
Anna figyelme épp elkalandozott,így Tündi jól arcon találta egy keményebbre gyúrt hógolyóval.A kislány megszeppent kicsit,de igyekezett szárazra törölni magát.
Közben véletlen átpillantott a szomszéd hátsó udvarára.Sose nézett még át,nem voltak barátnők a zárkózott Katával.De most olyat látott,hogy Tündit is oda hívta.
Néztek furcsáló tekintettel az ott görnyedező hóemberre.Nem volt tökéletes,sőt inkább csúnyának mondhatnánk.Szabánytalan golyók,se répa,se kalap,..
Nem értették a lányok miért épít valaki ilyet.
Épp ekkor ért az utcába Kata.Kezében egy szatyor zöldség,köztük egy pont hóember orrnak való répa.
A lányok nem hagyhatták ezt szó nélkül,így elé rohantak.
-Kata,neked miért ilyen csúnya izé van az udvarodon.Arra akarod rakni ezt a szép répát?Ne viccelj!-faggatták
De a kislány csak befutott gyorsan a kapujukon.Földhöz vágva a répát,ami így kettétört.
-Kérdeztünk,nem hallod?-kiabálták mérgesen
Kata lelassított és rájuk kiabált!
-Nekem nincs apukám aki segítsen,anyukám nem ér rá!-ezzel becsapta az ajtót maga mögött.
A két lány szomorúan nézett össze.Nem is gondoltak ilyenre.Összesúgtak.Kata ebből csak annyit gondolt az ablakon át,biztos róla pusmognak.
Másnap reggel mikor felébredt nem győzött csodálkozni.
Egy hatalmas,mosolygós hóember állt az ablaka elött!
Gyorsan felkapta a ruháit és kirohant.
Egy papírt talált mellé tűzve:
-Várunk! -felirattal
Szaladt is át Annáékhoz és innentől a legjobb barátnők lettek így hárman!!
