Sziasztok,
Hát itt vagyunk és szeretnénk elmesélni a karácsonyi eseményeket. Mert történések azok voltak ám. Ezen kívül volt még töltött hús, töltött káposzta, göngyölt hús, bejgli, torta, mézeskalács és sok sok finomság.
Elérkezett a Szenteste vagy ahogy itt mondják Christmas Eve. Nagyon izgatottak voltunk Mazsolával hogy mit rejthet a kis szatyrunk és az a sok-sok csomag.
Nagyon szépen megvacsoráztunk de mi már tűkön ültünk. Végre oda juthattunk a fához.
Mazsola azt mondta, hogy kezdjem én mert a karácsony kedvéért átadja nekem a lehetőséget.
Éltem vele. Hölgyeké az elsőbbség.
De mit ad a Jézuska, sikerült egy rózsaszínű szatyrot kihúzni amire az volt írva, hogy Mazsola.
„- Nem-nem Tádé, ez rózsaszínű, mint a bundácskád, ez a tiéd”
„Dehogyis te buta kurta farkú, rajta van a neved nézd csak: Ma-zso-la. Látod. Na ne csigázz nyisd ki.”
Aztán hirtelen zümmögés, motoszkálás és miegymás hallatszott a zacskóból és kikandikált belőle egy sárga fekete kis fejecske. Mazsola azonnal elsápadt, még a vérnyomása is leesett és oda súgta hogy „Ez egy méhecske, még az is lehet hogy vadméh.”
Taszítottam rajta egyet és előrébb bukdácsolt pár lépést és remegő hangon üdvözölte… kit is?
Wasa-bee-t.
Nagyon vicces bemutatkozás volt. De szerencsére Mazsola is megnyugodott, hogy Wasa-bee nem akarja megcsípni.
Ez vicces pofa elmesélte hogy Bumblebee küldött nekünk egy kis ajándékot. Tudjátok ő a méhészetből a barátunk. Tök cuki tőle, hogy gondolt ránk.
Wasa-bee azt is elmesélte, hogy ő vállalkozott egyedül a nagy útra, mert szerette volna meglátni, hogy milyen az élet a kaptáron kívül.
Mazsola megkérdezte, hogy hány tesója van, de Wasa-bee mosolyogva elmesélte hogy több ezer.
Na akkor talán ezt nem ma este kellene felsorolnia az összes nevet. Viszont mondta, hogy van egy nagyon igazi tesója mint Nekem a Mazsola, és őt úgy hívjak hogy Chub-bee. Neki azért lett ez a neve mert nagyon szereti falni a mézet a nektárt és mindent. Aztán Wasa-bee átadta a csodálatosan szép aranysárga narancs virág mézet aminek igazán örültünk, mert szeretjük a mézet és mézeskalács is készül. Mézit azóta sem láttuk. Lehet tényleg megette valaki.
Olyan jól elbeszélgettünk Wasa-bee barátunkkal, hogy Mazsola meghívta egy esti teára nassolásra az ajándékozás után. Szerencsére elfogadta.
Ezután következett a nagy piros szatyor. Sosem láttam ennél szebbet még.
Aztán… ó jajj mit hallok, ebben is motoszkál valami.
Tudtam, tudtam, tudtam…
„Mazsola én megmondtam neked! Igaz?”
…és hirtelen… mi ez? Ez valami félreértés lesz. Kibújt két fül a szatyorból! És kockás. Mind két fül kockás. Mazsola csak hallgatott én pedig mondtam neki:
„Mazsola, na! Ne hallgass, mondjál már valamit! Én már láttam ezeket a füleket valahol, olyan ismerősek”
„-Én nem is tudom Tádé, sok egyforma fül van ám ezen a világon” – mondta Mazsola higgadtan.
„-De nem Mazsola, most tényleg! Na várjál majd kiderítem én ki ezeknek a füleknek a gazdája!”
Oda kiáltottam izgatott hangon: „-Tartozik egy édes pofika is ezekhez a fülekhez? Mert én ismerem ám ezeket a füleket! Egy barátomé, még régről amikor a tökházban laktunk Manócskával. Bújj elő de sebtiben!”
És akkor megláttam! A legkedvesebb barimat! Itt volt előttem és kandikált kifele a szatyorból.
„Juhéééé itt a Kockásfülű Nyúl!” csattantam fel örömömben.
Eljött hozzánk, hogy ne legyünk egyedül.
Olyan sok kérdésem van, és mondanivalóm és megölelgetném, és kérdezni akarok Manócskáról meg a tökházról és mindent tudni akarok.
„Szia Tádé, szia Mazsola, de jó, hogy látlak titeket. Milyen jó meleg van itt nálatok, és olyan csodás ez a karácsonyfa. Szia Wasa-bee, mindig örülök ha megismerhetek új kis kedvenceket! Na gyere Tádé mássz fel és segíts ki engem ebből a hatalmas szatyorból.”
„-Jövök már, rohanok Kockásfülű, de nem is értem minek kellett neked ekkora szatyor hát alig tudok rá felmá… Óóóóó neeeem, ez nem is igaz. Biztosan csak álmodom. Kockásfülű mond, hogy ez nem álom!”
„-Tádé ez nem álom.” –mondta kockás hamiskás mosollyal a füle alatt.
„-Mazsola figyelj van itt valaki akinek te is nagyon fogsz örülni.”-és zsupsz leestem a szatyorról. Hanyatt. De ez inkább a meglepetés miatt volt.
„-Manócskaaaaaa! – kiáltotta Mazsola
Persze én meg csak ott feküdtem a földön leesett vérnyomással, és még mindig azt gondoltam ez nem lehet igaz.
Miután Manócska és Kockás kimásztak a szatyorból volt nagy ölelkezés, családi fotózás és annyi de annyi mondanivalónk van. Meg kérdésünk. Talán több kérdésünk van, mint mondani valónk. De Manócska nyugalomra intett.
„-Csigavér Tádé, mindent a maga idejében, ne legyél ilyen kis szétszórt és szeleburdi. Mindent elmesélek és te is elmesélhetsz mindent, de először is hoztam neked egy kis meglepetést mert tudom szereted a szép ékszereket és a lányos dolgokat olvastam a hajós blogodat ám”
„-Jaj Manócska, már úgy hiányoztál, és nem is kell ajándék, olyan jó, hogy itt vagy.”
Amíg Mazsola csinált egy teát mindannyiunknak, addig Manócska elmesélte hogy Kockásfülű hátán repült el egészen idáig. De nagyon hosszú út volt és Kockásfülű nagyon bátran repült dacolva az erős óceáni szelekkel, a napsütéssel, esővel, viharokkal.
Azt hiszem ezen az estén nem aludhatunk amíg mindent el nem meséltünk egymásnak. A tea nagyon finom lett, tettem bele a mézből amit Wasa-bee hozott.
Ez a világ már nagyon anyagias lett és ez nem kerülheti el a karácsonyt sem. De azt hiszem így van rendjén hiszen pénzért kapunk meg mindent, fizetjük a számláinkat, az ételünket, pénzért veszünk ajándékokat… Az ajándék fontos, örömet okozni fontos, a pénz egy szükséges valami amivel ezt elérhetjük. Azt hiszem igaz a közmondás, hogy van amit nem lehet pénzen megvenni. Ilyenek pl. az együtt eltöltött idő, a beszélgetések, a nevetés, a másikra odafigyelés. Nem lehet pénzért megvenni egy szép sétát és látni közben a naplementét, vagy nem kerül pénzbe az sem ha észrevesszük a természet adta szépségeket. És ezeket a szépségeket én Manócskának és Kockásfülűnek mind megmutatom. Ez az igazi ajándék, gyűjtsünk élményeket, építsünk barátságokat – mint mi és Wasa-bee – együnk sok finom ételt, igyunk finom üdítőket és töltsük az időnket olyanokkal akiket szeretünk. Ez kell legyen a Karácsony. Nekünk ez a Karácsony!
Minden jót kívánunk mindenkinek a távoli és forró Ausztráliából, az Új évben sok-sok örömet és gazdagságot boldogságot kívánunk.
Jövőre ugyanígy itt leszünk és mesélünk nektek!
Puszi,
Mazsola és Tádé.