Drágáim,
Maradjunk még Newcastle-be mit szóltok? Miután Mazsolát móresre tanítottam az ágyús kalandja után meghívtam egy fagyira és mondtam neki, hogy „-Na komám most elmegyünk művelődni.” Nézett bután, de mondtam neki ne aggódjon elviszem egy múzeumba.
Na nem ám azt gondoljátok, hogy az előző sztorimat fejből írtam eme csodálatos városról…
Mindent a Newcastle Museumban olvastam. Csodálom, hogy ezt az múzeumot nem egy emberről nevezték el.
Tehát lássuk akkor, Newcastle Museum alapítva 1988. Hát ez nem volt régen. Mi régebbiek vagyunk. Azta, ez azért durva nem, hogy múzeumi darabok lehetnénk?!
Szóval a múzeum eredetileg a Castelmain sörgyár épületében kapott helyet 1988 és 2008 között. De aztán bezárták. Aztán az egész hóbelevanc átköltözött a Honeysuckle vasúti műhelyekbe amelyek a klasszikus vasúti építészet darabjai és három épületből áll. Szép. Mit mondjak?
2011 Augusztus 4.-től itt lehet megtekinteni a kiállításokat.
Volt ám ott mindenféle kiállítás mint pl. a Supernova interaktív tudományos kiállítás, meg valami a pókokról, de oda akkor sem mennék be ha fizetnének. Örülök ha nem látom ezeket a soklábú szörnyetegeket nem hogy még készakarva nézegessem. Fel vagyok háborodva még most is ha csak rá gondolok. Inkább megnéztük az eredeti kiállítást ami az emigrációról szólt, az őslakosokról, és a város történetéről. Láttunk pár ikonikus darabot mint a Ford T-modellt. Az szegény igazán leharcolt állapotban volt. Akkor volt ott egy 1870-ben épített mozdony. Az jól tartotta magát. Pont mint mi.
Na jó, eljött az ideje hogy beszéljünk egy komoly dologról. Be kell vallanom, hogy a múzeum látogatás nem volt jó ötlet. Nem vagyok oda a művészetekért. Kortárs, absztrakt, filmművészet, térbeli időbeli… Mi cukik vagyunk, mi ehhez nem értünk.
Viszont tök sok érdekes dolgot láttunk. Itt van rögtön ez a kő. El is játszottuk Mazsolával hogy első helyezést értünk el. Szinkron úszásban. A háttérben pedig egy csúnya cápa meg akarja enni a madarat. De miért van egy cápa az úszómedencében?
Sokkal inkább a régi dolgokra voltunk kíváncsiak. Mazsola meglátott egy régi világháborús egyenruhát. Nagyon tetszett neki. El is képzelte hogy milyen fess úri malac lenne ebben.
Álmodozz csak Mazsola. Álmodozz.
Kicsivel odébb pedig megláttam egy mosógépet.
Először nem is tudtam mi az. Óvatosan körül néztem, aztán közelebb hajoltam az üveghez. Szórakoznak ezek velem? De nem! Ez egy mosógép. Tulajdonképpen jobb mintha a folyóhoz kellett volna lejárni mosni a nőknek.
Haladtam tovább és szörnyűséges dolgot láttam. Ezek a nyavalyások. Ezek a semmirekellő ördögbőrök kitűzdelték a csodálatos pillangókat egy üveg mögé. Mind meghaltak. Ott zokogtam, és Mazsola futott oda és nem értette mi bajom. Hüppögve mondtam neki, hogy pillangó gyilkosság történt. Azt mondta, hogy ezek nem is igaziak, de én tudom hogy igen. Csak azért mondta hogy nem sírjak és ne sajnáljam a pillangókat. A pillangók olyanok mint a szivárványok. Nem szabad bántani őket. Emberek, ne bántsátok a pillangókat légyszi. Minden kis pillangóval egy kis kedvesség hal meg. Semmilyen állatot se bántsatok emberek, mert ők is élnek.
A pók és a kígyó kivétel. Ők lehet, hogy élnek, de tök gonoszak. Az egyiknek nincs lába, a másiknak meg több van a kelleténél. Pokolfajzatok, én mondom.
Jajj le is esett a vérnyomásom, leheveredek ide a kanapéra kicsit. Mazsolát elküldtem kristálycukorért a vércukor szintem miatt.
Mazsola azt mondta menjünk is tovább, látott egy csodaszép régi villamost, üljünk fel rá. Arra jött egy kislány és képzeljétek megsimogatott. Móni meg nézett csúnyán mert azt hitte el akar vinni. De nem aggódtam, ez a gyerek nem nézett ki neveletlennek.
Láttunk egy nagyon-nagyon régi Coca-Cola-t szívesen megittam volna a vércukromnak jót tenne.
Aztán itt vannak a tejtermékek. Végül is régiek, mert azok, de nekünk, amikor mi voltunk fiatalok kb. otthon ugyan ilyen stílusúak voltak a boltokban a termékek. Tudjátok mi is retrók vagyunk. Szóval fura a régi dolgokra régiként nézni mikor ezek voltak a mi fiatalkorunkban.
Hahaaaa és mit találtam! Milo! Tudjátok ez egy elég népszerű édesség vagy valami hasonló. Egyébként nagyon sok olyan dolog van itt amit otthon nem kapni. Mert ausztrál. Mint pl. a Milo.
Aha, szöget ütött a fejemben egy gondolat. Nem csak helyeket városokat tudok nektek megmutatni. Hanem ételeket, édességeket amik kifejezetten ausztrálok.
Azt hiszem holnap felkerekedek, és körülnézek a Woolworths-ben hogy mit lehet kapni, és mit tudok nektek megmutatni. Végzek egy kis kutatást és elmesélem a termékeke történetét. Mazsolával meg kóstoltatom, Ő lesz a tesztelő. Azt mondja benne van. Ti is benne vagytok?
Kalandra fel. Kóstoljuk meg Ausztráliát! Jupííííí….
Üdv: Mazsola és Tádé