Na Sziasztok,
Tádé ismét jelentkezik Ausztráliából. Reméljük nem unjátok még a beach-re járós postokat és a sok beach-et amit megmutatunk Nektek, de hát van az a mondás hogy szegény ember vízzel főz. Azt tudjuk mutatni amink van. Ezt viszont nagy szeretettel és sok cukisággal tesszük.
Tudtátok hogy Ausztráliában 10,685 beach található és ha meglátogatnánk mindet az 27 évig tartana… Szerintem maradjunk a realitásoknál. Nézzük a közelebbieket. Ma megmutatjuk Nektek Phillip Island-ot azon belül is Cape Woolamai beachet.
Először is azzal kezdenénk, hogy ma is megismertünk valakit. Őt Clemensnek hívjak, és Németországból érkezett a szüleivel még nagyon régen, amikor olyan kicsi volt mint mi. Vagy még kisebb, ki emlékszik már erre!? Na ennek fiatalembernek van ám egy szuper autója, édes anyám hát mi csak pislogtunk mikor megláttuk. Nagyon szép, és új illata van. Mazsola el is nyomkodta a GPS-t.
Én meg mondtam neki – Mit csinálsz Mazsola? Sydneybe fogunk kikötni… Csak kuncogott. Pasik. Csipázta a járgányt, láttam rajta. De szerintem ezt Móninak megint nem mondjuk el mert ki leszünk penderítve nem csak a kocsijából de még a lakásból is. Szóval elindultunk és meg kellett állni tankolni. Ez a Clemens nem volt valami kedves hozzánk hiába vihorásztunk neki. Mindig csak olyan arcot vágott mit a Terminátor, és fluffy toys-nak hívott minket. De mondtam hogy nem fluffy toys hanem Mazsola és Tádé… M-A-ZS-O-L-A és T-Á-D-É. Reménytelen eset a fiú.
Mindegy, amíg tankolt mi meghívtuk egy kávéra, hátha bevágódunk. Nem sikerült. Továbbra is fluffy toys-ok maradtuk. De legalább kilestem hogy csinálják a kávét a lányok.
Aztán megérkeztünk kb. 1 óra 20 perces autó út után. Phillip Island egy sziget és oda csak egy hídon át lehet bejutni, és ott van nagyon sok koala is. Majd legközelebb azokat is megnézzük. Szóval Woolamai beach egy csodaszép tengerpart, ami tulajdonképpen Ocean beach de mégsem olyan vadak a hullámok, mint a Back Beach-en ahol csak a Rock Pool-okban tudtunk hesszelgetni. Imádtuk a kis tajtékos hullámokat. Flamingó –mert még mindig nincs neve – azt mondta „-Gyerünk srácok, szelídítsük meg a hullámokat.” Mazsola rögtön beparázott, hogy itt nem is lehet úszni mert oda van írva a táblára. De hát mi nem is úszni akarunk hanem hullámot lovagolni és különben is ami oda van írva az csak tanács, nem parancs. Mazsolát kint hagytuk puffogni.
Elkeserítő gyerekek, teljes mértékben elkeserítő, hogy egyáltalán nem vagyok képes a vízen maradni. Nem megy. Igyekeztem dőlni balra, aztán jobbra. Kapaszkodtam is. Flamingóval is veszekedtem kicsit, mert biztos az ő hibája… Nézzétek meg, itt még vigyorgok, és a gyilkos hullám már a pici fejem felett tornyosul. Eljött a vég!
Felborultam, és kicsípte a sós víz a szememet. Megint. Próbáltam visszamászni, de akkor meg fejjel lefele sikerült. Rettentően ideges lettem. Megint. A kedvem is elment a mókázástól.
Mazsola próbált sajnálni, de a sárga fülig lehúzott sapkácskája sem tudta elrejteni a mosolyát. Mondtam neki, hogy menjünk vissza a székeinkhez, én most már csak napozni szeretnék. Flamingóval nem beszélünk. Felvettem a napszemüvegem, és elvonultam a világtól. Mazsola egy kicsit bírta még velem, de aztán lelépett mert uncsizott. Nem mentem vele, fogalmam sincs mit csinált, úgyhogy ezt elmeséli Ő. Na Mazsola gyere már ide meséld el a többieknek hogy hol jártál amíg én primadonnáskodtam a napszemcsimben.
Itt vagyok már Tádé… Sziasztok. Az én délutánom kicsit jobban telt, mint Tádé délutánja. De most mit mondjak? Én szóltam hogy a táblára van valami írva ami nem azt jelenti hogy vandálkodhatnak Flamingóval. De ők csinálták, most meg nem beszélnek… El kellett volna cserélnem Lucy-ra a magyar vizslára. Mindkettőt.
Hát én elmentem sétálni a parton végig. Nagyon meleg volt ma. 37 fok! 37… De a napon az volt vagy 45. És ez biztos. Beépített orr hőmérőm van. Clemens elment úszni, mert kiidegeltük a cukiskodással.
Ahogy sétálgattunk eszembe jutott, hogy én mindig is akartam homokvárat építeni. Azt hiszem ez egy jó alkalom. Összeszedtem a mancsocskáimmal a homokot, meggyurmáztam megformáztam és tádáááá… Ez lett belőle. Ugye szép?
Na jó, nem a legszebb, de az enyém, és az első, és a fene egye meg nekem a legszebb. Nézzétek meg még vizes árok is van körülötte.
Kicsit bemerészkedtem a vízbe a is, de nem nagyon ám. Tudjátok én nem szeretem a vizet. Aztán kicsit távolabb megláttam valami zászlókat! Jól sejtettem. Life saver-ek. Jupiiiii…. Mindig is önkéntes életmentő akartam lenni, de nem tudok úszni. Úgyhogy tiszteletbeli life saver lettem.
Odamentem a fiúkhoz és tök jó fejek voltak. Kértem hogy csinálhatok-e képet velük és persze megengedték. Elmeséltem nekik, hogy blogot írunk és hogy Magyarországról jöttünk és az otthoniaknak megmutatjuk Ausztráliát. Jó cimborák lettünk ám! Volt pacsi meg minden. Pózerkodtam kicsit erre is, kicsit arra is. Tádé bánhatja hogy nem jött. Amúgy is oda van az egyenruhákért nagyon. És szereti a sárga szint is.
Végül Clemens is visszaért az úszásból, ennek megörültünk nagyon mert nem adtuk fel azt hogy továbbra is cukiskodjunk neki. Úgy látszik ez az úszás egy fárasztó dolog, mert Clemens nagyon megéhezett. Volt neki Fish and Chips. Fogalmam sem volt mi lehet az. Nagyon buta szemekkel néztem, hogy mi kerül elő a zacskóból. Hát tudjátok…. Ez a világ átverése. Rántott hal volt és krumpli, olyan szalma krumpli. Na tudjátok… Mi is a neve? Megvan! Hasábburgonya! Kicsit azért megéheztem mit ne mondjak. Közelebb merészkedtem Clemenshez és mondtam neki hogy olyan szívesen megkóstolnám a krumplit. Meg a halat. Jaj hát láttam én rajta, hogy nem is barátságtalan, mert odaülhettem a lábára és megkóstolhattam az ennivalót. Jó hát először csak nézhettem a halacskát, de aztán ki tudna ellenállni a cuki gomb szemeimnek mondjátok csak? Ugye hogy senki!
Aztán szó szerint a fejére nőttem. Tádé meg az ölébe ült. Clemens továbbra is úgy nézett mint a Terminátor, mi továbbra is fluffy toys-ok maradtunk, de tudjuk ám, hogy legbelül már kezd meglágyulni a szíve. Nem minden ember egyforma, valakinél csak kicsi apró lépésekkel és sok kedvességgel lehet elérni dolgokat. És mi türelmesek vagyunk. A szeretett és a kedvesség áttöri a korlátokat. Így lesz ez most is. Majd meglátjátok.
Ez egy nagyon szuper nap volt. Jól lebarnultunk, Tádé jól elázott, Flamingó bánatában leeresztett, építettem homok várat, összecimboráztunk Clemensel és élveztük az életet. Easy life!
Pacsi, hamarosan találkozunk.
Mazsola és Tádé