Sziasztok,
Elmesélek egy történetet, mégpedig arról hogy hogyan lettem a víz szerelmese. Mazsola folyton itt kuncog. Még csak Január 1. van és nekem már elegem van belőle. Ez az év is hosszú lesz…
Ez a történet még tavaly kezdődött egy meglehetősen forró decemberi végi napon! Csak pislogok a kis szemeimmel mert nehéz összeegyeztetnem a decembert és a forróságot. Azt tudtátok, hogy az ausztrál Alpokban évente több hó esik mint Svájcban?! Döbbenet ez a kettősség ami ezt az országot jellemzi. Na mindegy. Itt ahol lakunk van egy medence. Ami nagyon jó mindenkinek, de főként nekünk. Na jó Mazsolának nem annyira de nem is tudom miért fél ennyire a víztől. Szóval napozgattunk…
Mazsola süttette a hasikáját, én izegtem és mozogtam, és mondtam Neki:
-Te Mazsola, nem gondolod, hogy nagyon süt ez a nap?
-Nem gondolom Tádé.
-És azt sem gondolod, hogy túl meleg van?
-Nem Tádé, azt sem gondolom.
-De Mazsola figy….
-Tádé, hát csodálkozol, hogy egérkénk hívlak? Folyton csak cincogsz a kis orrhangoddal és nem hagysz napozni. Felmegy tőled a vérnyomásom.
-Jaj Mazsola azt nem szeretném. De figyi, szeretnék bemenni a vízbe! Segítenél?
-Hát miért nem ezzel kezdted?? Persze, hogy segítek. Még a végén belefulladsz a vízbe. De Tádé… Te nem is tudsz úszni…
-Ja ez igaz… De van egy tervem…
-Tádé ez rosszul hangzik, nagyon rosszul.
-Nem, dehogy is. Figyelj a lányok most úgy is beszélgetnek, te ellopod az egyikőjük papucsát, ha lehet a jobbost, én meg jól ráugrok és huss bele a vízbe.
-Az első kérdésedre a válaszom az, hogy való igaz Tádé ez a nap nagyon süt, és azt hiszem a kis buksidat meg is sütötte. Én nem lopok el semmit. Megörültél? Szobafogságot kapunk.
-Dehogy kapunk. Mi cukik vagyunk. És ez nem lopás, csak kölcsön vettük. Azt mondtad segítesz, vegyük kölcsön együtt!
-Bajt hozol a fejemre Tádé, de tényleg megígértem és az nem szép dolog ha nem tartjuk be az ígéreteket!
– Jupiiiiii nézd Mazsola, benne vagyok a vízben! Olyan kellemes, és egyáltalán nem is félek ám. De jó hogy kölcsön vettük a papucsot! Mosolygok Mazsola, Csináld a fotókat!
– Oké Tádé, csak ne evezz a kis kezeiddel annyira, nehogy baj legyen.
– Jaj nem lesz baj, ne aggódj folyton.
– Tádé ki kellene jönnöd, mert nem érlek már el és a szél is fúj egy kicsit.
-Jövök Mazsola csak tudod olyan nehéz ezekkel a kis kezekkel. És óóó jajjj, mi ez Mazsola? Azt hiszem kicsit eldőlök…
-Haha Tádé, sosem hallgatsz rám!
-Ne röhögj Mazsola hanem dobd a mentőmellényt, vagy az mentőúszógumit, vagy hívd a parti őrséget…
-Parti őrség tetszene igaz?? Mosolyogj… fotó készül.
-Gonosz vagy Mazsola!!! Claudia segíts!!!!
Hát így esett meg ez az eset, hogy elkötöttük –bocsánat, kölcsönvettük a papucsot – és azzal próbáltam a vízen maradni, kevés sikerrel. Mazsola jól kinevetett, én majdnem megfulladtam, és Claudiának kellett szólnom aki megmentett és szépen megtörölgetett, és megszárítgatott.
Remélem elbeszélget Mazsola fejével. Senkit nem hagyunk hátra. Ez nem volt szép Mazsola.
Móni meg azt mondta, ez csak víz. Hát ő sem volt túl kedves. Szerintem Mazsolával egy követ fújnak.
De Claudia nagyon kedves volt és azt mondta, hogy ne aggódjak, mert Ő kitalált valamit! Hát én meg csak hüppögve álltam a medence szélénél és mondtam hogy “-jó ennek igazán örülök. “
És ezt a következő bejegyzésünkben el is meséljük.
Száradok.
