Sziasztok,
Ma volt egy laza csajos napunk. Mazsolát otthon hagytuk. Amúgy sem volt túl jó hangulatban, és azt mondta inkább olvasna egy könyvet.
Mindenhova együtt megyünk, szóval kicsit furcsa volt ez így, de nem lehet mindig egymás nyakán lógni. Délután megint elmentünk abba a kávézóba a fiúkhoz. Most nem voltak sokan. Szerettem volna inni egy kávét, de hát én nem beszélek angolul. Én csak a cukiság nyelvén beszélek. Nagyon izgultam, hogy mi lesz és hogyan fognak megérteni, és Manuel akivel már találkoztam nem volt ott… Csak egy másik fiú volt ott akit még igazából sosem láttam. Csak most. Messziről. De kedvesnek tűnt. Összeszedtem minden bátorságomat, a kis szívem csak úgy dobogott, elé álltam és azt mondtam Neki:
„- Szia, Tádénak hívnak, nagyon kicsi vagyok és nagyon rózsaszín és szeretnék egy nagy kapucsínót.”
Igazából kicsit szerettem volna, csak rózsaszín lányos zavaromban félremondtam. Daniel, mert így hívjak a fiút, pedig megkérdezte, hogy “Nagyot?” Biztos gondolta, hogy vajon hova fér bele egy ilyen kicsi kedvencbe egy nagy kapucsínó??? Én pedig gyorsan kijavítottam, hogy neeeeem, kicsit kérek. De láttam ám, hogy ő is meglepődött, amikor meglátott. Szerintem azért, mert ilyen cuki kis kedvenccel mint én, nem mindennap találkozik az ember. A kezdeti kommunikációs nehézségek után még azt is megengedte, hogy odaüljek a kávégép tetejére, és nézzem ahogy csinálja az italomat.
Aztán kicsit beszélgettünk és megtudtam, hogy ő ausztrál és az apukája Görögországból jött, az anyukája pedig Csehországból. Van 2 testvére, akiket annyira szeret, mint én a Mazsolát, és sok időt tölt a családjával. Tudjátok ez a Daniel egy nagyon jó fiú, kedves és aranyos, és nagyon finom kávét készít. Már tudom, hogy a Móni miért szeret ide jönni. Ebben a kávézóban a fiúk mindig vidámak és mosolyognak. Nekünk nincs rossz kedvünk sosem, de ha lenne akkor csak ők tudnának felvidítani minket. Azt is megtudtam, hogy Daniel szereti a zenét és tud zenélni is. Szerintem majd meg is tanítom magyar dalokra meg szavakra. Már énekeltem neki a kávégép tetején ülve. Biztosan viccesnek találta, mert nagyon nevetett. Tudjátok az az igazság hogy a kávé összehozza az embereket. Természetesen nekem annyival könnyebb a helyzetem, hogy cuki vagyok és tudom hogy Daniel is nagyon aranyosnak talált.
Elmeséltem neki, hogy nem olyan régen érkeztünk most fedezzük fel Ausztráliát, és milyen furcsa, hogy az emberek itt ennyit kávéznak. Tudjátok mit mondott? Hogy Melbourne kávébab behozatalának mennyisége az elmúlt évtizedben 780%-al nőtt! Hát én leszédültem a kávégép tetejéről és lepottyantam a pénztárgéphez. Az nagyon sok. Szerintem kávézót kellene nyitnunk. Biztos, hogy Daniel ott dolgozna, mert ez a fiú nem csak hogy finom kávét főz, de még okos is. Képzeljétek el hogy amikor szerettem volna fizetni akkor nem engedte meg. Visszaadta a kicsi kezembe a pénzemet, és azt mondta hogy ez a kávé egy karácsonyi kávé. Ajándék. Ez annyira de annyira kedves tőle… ☺ Szerintem ez már barátság.
A végén még bohóckodtunk kicsit, és buksi simit is kaptam. Olyan nagyon féltem megszólítani Őt, de tudjátok mi a helyzet? Ha kedvesek vagyunk, és mosolygunk másokra akkor mi is ezt kapjuk vissza. Mindig legyünk határozottak, még ha kicsik vagyunk akkor is. Szóval szerintem soha ne féljünk kialakítani új kapcsolatokat, ismeretségeket, barátságokat, szerelmeket, mert az emberek igen is jók, és szükségük van cukiságra, szeretetre. Mazsola, és a többi kis kedvenc akik ugyan onnan jöttek ahonnan mi ezt mind-mind meg tudjuk adni. #love #peace
Ez volt Tádé napi bölcsessége.
Daniel, thank you for the wonderful afternoon and the perfect coffee.
Xoxo Tádé
Coming soon: Tádé úszni tanul, kevés sikerrel. 😀