Sziasztok Kedves Olvasók!
Mint tudjátok, ez volt az első lakóautós kirándulásunk, amit nagyon-nagyon élveztünk és biztosan lesz még rá alkalom hogy újra részt vegyünk egy ilyen nagyszerű kiránduláson.
Kezdő kempinges kis kedvencként nem tudtuk, hogy a dolgok hogyan mennek de azért feltaláltuk magunkat.
A kempingek igen jól felszereltek, tiszták és nagyon kedvesek az ott dolgozók, akik sok esetben a tulajdonosok is. Megszálltunk nagyobb kempingekben, amiből több is van mindenfelé, de voltak kis magán kempingek is. A nagy kempingek közül a Discovery tetszett nekünk a legjobban, viszont a Bushland On the Murray Holiday Park is nagyon jó volt. Mindegyikben aza a jó, hogy közel van a természethez.
Most viszont egy 3. kempinget mutatunk meg nektek Byron Bay-ben ez pedig a Glen Villa Resorts.
Mondanom sem kell, hogy a nagyon meleg volt, a növényzet trópusi és a kicsi kabinok istenien néztek ki, mi csak a szánkat tátottuk és nézelődtünk.
Már 4. napja úton voltunk, mikor is jött a felismerés, hogy mosnunk kell… De jajj… Mazsola és Wasabee is kétségbe estek, „nincsmosogép” „nemleszruhánk” „rossznyaralás” és hasonló siralmakat hallgattam míg nem azt mondtam.
– Elég ebből nyavalyások, megtaláljuk a megoldást, és mindenkinek szép illatos ruhája lesz. Csak kell egy terv!
-Egy terv? –zümmögte Wasabee
-Igen egy terv! –kiáltotta Mazsola. De…de milyen terv Tádé? –kérdezte Mazsola ismét.
-Jaj de buták vagytok mindketten, hát veszünk mosószert, szerzünk aprót, megkeressük a mosodát és kimossuk a ruháinkat.
-Ez egy szuper terv Tádé. –mondták mindketten.
-Na jó, akkor a feladat a következő, én szerzek mosószert, Mazsola te elmész apró pénzért a recepcióra, Wasabee te pedig a magasból felderíted a környéket és megkeresed a mosodát.
– De Tádé van térképünk, nem lehetne, hogy az alapján keressem meg. –kérdezte
– Hát legyen, de aztán nem ám eltévedünk. Munkára fel, itt találkozunk „at twenty hundred hours”.
– Mi van Tádé, agyadra ment a meleg? Mi ez a twenty valami… Nem értem. –morcogott Mazsola
– Ah. srácok, este 8 órakor itt találkozunk. Nagyon rossz katonák lennétek.
Ezt már nem hallották, mert mindenki ment a dolgára.
Beszereztem a mosószert. Ez az egyik kedvencem. Virágillatú.
Mazsola hozta az aprót, Wasabee pedig megtalálta a mosodát.
Csuda nagy mosógépek vannak ott, 5-6 db, 2 dollárral működnek, és mondanunk sem kell nagyon tiszták.
Bepakoltunk, és elindítottuk. Mindent rendben ment…
…amíg a zöld malac fel nem sivított, hogy gekkók másznak a falon.
– Ne üvölts Mazsola, hát azt hiszik bántalmazunk. –mondtam neki.
– Igen de ott vannak azok a… azok a rondaságok.
– Csak fáznak Mazsola, bejönnek melegre, megfogják a szúnyogokat és nem is félelmetesek. –hazudtam, mert biztos nem fáznak, nagyon meleg volt.
– De azok, sárkányok…
Na megpróbáltam Mazsolát megnyugtatni hogy nem is sárkányok. És inkább jöjjön nézzük meg, hogy mit lehet még itt találni.
Volt még a mosógépek mellett szárítógép, és mikró, vizforraló, kenyérpirító, tea, kávé, aztán volt vasaló és minden egyéb ami kényelmessebbé teszi az itt tartózkodást.
Amíg a mosás ment megszomjaztunk. De már nem volt aprónk. Szomjan csak nem hallhattunk, meg már este is volt nem tudtunk a recepcióra menni és egy cselhez folyamodtunk.
Ezt ne próbáljátok ki otthon, és máshol sem, nem teljesen törvényes.
Bemásztam az automatába és kipiszkáltam egy Coca Cola-t. Mazsola így is magas pulzusszámmal ücsörgött a padon, nem idegesíthettem fel hogy még üdítőt sem kap. A család az első, megtettem amit kellett.
Volt ám nagy boldogság az üdítő láttán, már nem is számítottak a falon szaladgáló gyíkok, és a gyilkos szúnyogok. Egy kis Coke mindenen segít. Tudtátok hogy ez a kedvencem és simán függő tudok lenni ha arról van szó?!
Időközben eltűntek a gyíkok, elfogyott az üdítő, a ruhák átkerültek a szárítógépbe, ahol szépen megszáradtak, senki sem ideges, hogy nem lesz tiszta ruha és lassan nyugovóra térhetünk.
Ez volt első mosásunk története egy kempingben. Legközelebb főzünk, és csavargunk a folyóparton.
Puszi
Mazsola, Tádé és Wasabee