Sziasztok,
Nagyszerű hírünk van Kedveseim. Mazsolával eldöntöttük, hogy kicsit csiszolunk a főzőtudományunkon és mostantól elindítunk egy főzős blogot.
Én javasoltam, hogy legyen a neve Tádé Konyhája, de Mazsola behisztizett, hogy akkor Ő hol fog feltűnni. Mondtam neki, hogy lehet kukta, és a kondér mellett elég feltűnő lesz, úgy is nagyon sok krumplit kell megpucolnia mire mesterszakács lesz belőle. Azt hiszem valami baj lehet a krumplikkal, mert megsértődve elrohant.
– Nem bánom, pucolhatsz répát is ha azokkal jobban ki vagy békülve-kiabáltam utána.
Most nem szól hozzám. Szerintetek mi lehet a baja?
Talán segíthetnétek nekünk nevet választani. Ha van jó ötletetek ne tartsátok magatokban! Hátha Mazsola sem sértődik meg.
A karantén 25. napján már erősen unatkoztunk. Kitakarítottuk a lakást, amíg a felnőttek dolgoztak, megnéztük a kedvenc sorozataikat, mondván nekik már ne kelljen ezzel bajlódni munka után. Elmentünk bevásárolni is és már a virágokat is sokszor meglocsoltuk. Már annyira de annyira uncsi volt ez az egész mikor hirtelen megláttam annak a kedves angol bácsinak a szakácskönyvét. Tudjátok, van ez a Jamie Oliver aki angol, de igazából olasz ételeket főz. Ki tudja miért?! Talán az angoloknak nem elég kifinomult a konyhájuk.
Nos… nagy erőfeszítések árán előszedtük a könyvet a többi könyv alól. Nekem még a lábamra is ráesett, de ha egyszer én valamit kigondolok, annak egy törött kis lábujj sem állhatja útját.
Mazsola lelkivilága kissé érzékeny ha húst lát, de mit tehetünk ha a kiválasztott ételbe kell hús.
Lássuk a receptet. Mazsola azt mondta olvassa jó kis kuktához híven.
– aju..gara..hram cnevdek slooJ… De Tádé… ez nem magyarul van, ez mi ez a nyelv, ezt nem lehet kiolvasni sem. Tádé, rossz a könyv, valaki összekeverte a betűket. –sipított Mazsola!
– Ajj te kis buta, hát engedj ide.. hogy lehet ez? Na nézzük.
– Nem tudom, Tádé, de-de… nézd itt, ez a slooJ, hát szóval nem tudom, de szerintem ez az angol bácsi nem érti a dolgát. – mondta Mazsola pityeregve.
– Jajj te kis ügyefogyott, hát nem látod hogy fejtetőn nézted a könyvet, és visszafelé olvastad a szöveget?! Nézd csak, ez „Jools kedvenc marharaguja”
– Ó igen, látom már. Azt hiszem igazad volt, hol vannak azok a krumplik, csak a kondér mellett lehet jó helyem.
– Semmi baj Mazsola! Jamie, Te és én összehozzuk ezt a fránya ragut. Na olvasd mi kell még hozzá.
– Sóval kell olíva olaj, vaj, hagyma, marha lábszár… ez már nem tetszik nekem! – zsörtölődött a kurtafarkú.
– Csak mond tovább, a lábszárat pedig bízd rám!
– Pasztr.. pasze… paszternák! Répa, sonkatök. Na ebből elég! Sonkáról szó nem lehet! – mérgelődött a malac.
– De Mazsola! A sonkatök az tök, és nem sonka, csak olyan az alakja. Ahh add ide azt a könyvet te mihaszna –sóhajtottam – és menj készítsed elő amit eddig felolvastál.
– Rendben, bele is teszem a slow-cookerbe jó!?
– Rendben, én pedig hozom a húst.
Miután a hús együtt volt a sok zöldséggel, már egész finomnak nézett ki az étel. Sajnos jó pár óra kell mire az egész megfő, többször meg is kell kóstolni, és meg kell kevergetni.
Természetesen a kevergetés a kis kukta Mazsola feladata volt, aki annak rendje és módja szerint nagy lelkiismerettel kevergette a készülő ételt.
Két kavargatás mellett így szólt.
– Figyelj Tádé, szerintem ez a ragu nagyon finom lesz. És tudod miért?
– Nem, miért? –kérdeztem
– Hát azért mert olyan tökéletesen van megkeverve. –kuncogta
Én meg csak forgattam a szemeimet. Nem reménytelen ez a Mazsola!
Kis vártatva el is készült a ragu. Nagyon finom lett, örülünk hogy Mr. Jamie Oliver a konyhánk vendége volt, és megosztotta velünk nagyszerű főzőtudományát. Úgy gondoljuk máskor is segítségünkre lesz. Csak azt nem tudom ki az a Jools… De kiderítem!
Addig is egy csodás padlizsán-répa koszorúból köldünk a sok-sok szeretetet és cukiságot.
Puszi,
Mazsola és Tádé