Kedveseim, ahogy ígértük itt a folytatás. Tehát a nagyon rémisztő magasságok után visszatértünk a földre. Egy csodaszép erdei sétán vettünk részt, ahol láthattuk bányászok kunyhóit, szerszámait és mindeközben gyönyörűséges fák közt sétálhattunk. Persze Mazsola itt is félt mert azt hallotta, hogy számos furcsa mítosz és rejtélyes legenda kapcsolódik a Kék-hegységhez. Például egy fekete párduct véltek látni Lithgow térségében, de voltak itt ufó észlelések, meg szellemek, szörnyek amiket egyesek Yowie-nak hívnak. Tulajdonképpen Yowie pont olyan, mint a mi Jetink, csak kicsit kevesebb szőrrel, és Ő is a vadonban él. Szóval Mazsola nem akart jönni, de meggyőztem, hogy nem viszi el sem szellem sem ufó, és a feketepárduc sem eszik zöld fonalból készült kis malacokat. Meg különben sem a szellemjárós túrára fizettünk be.
De kezdjük csak az elején. Az 1800-as években Katoomba egy szénbányász falucska volt, hát ugye ezek a hegyek nagyon gazdagok szénben, és valljuk be sok kő is van itt. Sétánk közben láttuk a régi kunyhókat, a szénbánya bejáratát. Azt nem tudom, hogy emberek hogyan fértek oda be, mert Mazsolát sem tudtam volna betunkolni nemhogy egy szenes vagont. Láttuk a szerszámokat is, és azt is hogy abban az időben lovacskák húzták a szénnel megrakodott vagonokat.
Az egyikre fel is huppantunk tudjátok.
Amint ott ücsörögtünk a szénkupac tetején, egy amerikai turista csoport is megérkezett és képzeljétek el, ők is csináltak rólunk fotókat. Alighanem híresek leszünk, még Amerikában is rólunk fognak beszélni.
Aztán egy másik néni a csoportból megmutatta, hogy neki is van egy utazós barátja, aki valószínűleg megijedhetett a nagy magasságban mert ő is csak a néni táskájában dekkolt mint korábban Mazsola.
Nem hiába mondják hogy a cukiság kifizetődő, és a kedvesség minden nyelven ugyan az jöjjön bárhonnan az ember. Szert tettünk pár amerikai barátra a szén kupac tetején mosolyogva.
Aztán az erdei túra után a Katoomba vízeséshez vezetett az utunk. Tudjátok, hogy a Kék-hegységben körülbelül 1000 kanyon található és Ausztráliában itt található a legtöbb ismert réskanyon, amit a folyóvíz alakított ki és az a jellegzetessége, hogy keskeny, mély és nagyon szép? A Katoomba vízesés a Jamison völgybe zubog le 244 m magasból és 3 platformja van. Le lehet menni egészen az aljához, de az nagyon nagy lépcsős séta, úgy hogy mi inkább a tetejénél maradtunk és megnéztük közelebbről is a vizet.
Ide még biztosan visszajövünk és megnézzük az alját is. Addigra Mazsola is fitt lesz és sportos. Amit ő még nem tud, hogy én a hátán fogok ülni. Kicsi lábaim nem bírnák ezt a sok lépcsőt, nézzétek csak milyen mélyen van a vízesés, és ez talán csak a fele vagy inkább a harmada.
Miután ezt igy jól kiókumláltam az utunk A Három Nővér irányába vezetett tovább egy igen látványos sziklaperemen húzódó séta útvonalon keresztül ahonnan beláttuk az egész Jamison völgyet a vízeséssel, a távolban lévő Három Nővérrel és a végeláthatatlan buja őserdőkkel. Különleges napszakot választottunk, kora este volt, a nap éppen eltűnni készült a hegyek mögött egészen varázslatos színeket adva ezzel a tájnak, a szikláknak és az alattunk lévő mélységnek. Ez a három szikla amik alighanem tesók lehetnek, mint mi Mazsolával az őslakosok egyik kulturális helye.
Engedjétek meg hogy elmeséljem Nektek a három nővér Meehni, Wimlah, és Gunnedoo történetét.
Ők a Jamison völgyben éltek, mint a Katoomba törzs tagjai. Ezek a gyönyörű fiatal hölgyek beleszerettek a nepeai törzsből származó három testvérbe, ám a törzsi törvény megtiltotta számukra a házasságot. A fiútestvérek nem szívesen fogadták el ezt a törvényt, és ezért úgy döntöttek, hogy erőt alkalmaznak a három testvér elfogására, ami komoly törzsi csatát okozott. Mivel a három nővér életét súlyos veszély fenyegette, a Katoomba törzs boszorkánymestere magára vette, hogy a három nővért kővé alakítsa, hogy megvédje őket a bajtól. Miközben a bűbáj visszafordítását tervezte, a csata véget ért, maga a boszorkánymester meghalt. Mivel csak ő tudta volna visszafordítani a varázslatot ezért a nővérek továbbra is csodálatos sziklaformációjukban emlékeztetnek minket erre a csatára.
Ez a történet nem ért véget boldog befejezéssel, de mindenképpen szép legenda.
Mire a Nővérekhez értünk már teljesen ránk sötétedett, ezért visszaindultunk a szállásunkra.
A következő részben megmutatjuk nektek hogyan telt egy estént kempingben.
Puszi
Mazsola és Tádé