Sziasztok,
Hát képzeljétek el mi történt! Megismertünk pár nagyon cuki srácot! Annyira izgatott vagyok, hogy mindent elakarok mondani egyszerre. Meg kell nyugodnom… Lélegezz Tádé, lélegezz…. Na jól van, már jobb.
Nos, ma elmentünk kévét inni! De nem ám a Maccas-ba, hanem egy igazi kávézóba Móni barátaihoz. Úgy hívják a helyet hogy Espresso Station, és a Station Street-en van Malvernben.
Szóval az egész hely nagyon hangulatos és vidám. Nagyon sok ember volt, itt mindig mindenki kávézik… Melbourne 30 tonna kávét importál naponta ami elég 30 millió csésze kávéhoz. Döbbenet ugye?? Aztán most még mi is megjöttünk, növelve a kávé fogyasztást :-). Szóval a hely cuki, nem annyira cuki mint mi, de a piros fehér székek és a márvány asztalkák az utcára kirakva igazán szépek.
… és bent… Na bent volt csak az igazán nagy meglepetés! A fiúkhoz is megérkezett a Mikulás, és tudjátok nekik két karácsonyfát is hozott!! Hogy mik vannak! Azt mondták, hogy azért van két fa mert annyi de annyi ember jár oda és nehogy valaki karácsonyfa hiányban szenvedjen. Ennek mi nagyon örültünk, mert így nem vesztünk össze Mazsolával hogy kié a fa. Természetesen az enyém lett volna úgyis. Aztán ki is sajátítottuk magunknak mindegyiket. A nagy csodálatból feleszmélve észrevettük hogy a Mikulás is ott van. Gondolhatjátok!!! Felsikítottam örömömben és tapsoltam, ugráltam. De nagyon fáradt volt ám szegény, mondta nekünk, hogy ezt a két hatalmas fát nagyon nehéz volt idehoznia. Ha szólt volna mi segítettünk volna… No sebaj, majd jövőre. De azért szabadott ám egy közös képet csinálnunk a kis kedvencek Mikulásával. Ja, mert az nem is mondtuk, hogy nem az emberek Mikulásával találkoztunk, hanem az olyan kis kedvencek Mikulásával, mint amilyenek mi is vagyunk. Mondtuk neki hogy mi nagyon jók voltunk ám, és extra cukik vagyunk szóval ha lehet nekünk is hozzon ajándékot… Csak mosolygott. Ez most nem tudom mit jelent!
Aztán készítettünk pár képet a fa alatt. Mintha mi is karácsonyfa díszek lettünk volna.
És rendeltünk egy large capuccinot, csak sajnos nagyon nagy volt és alig tudtuk meginni. A fiúknak nagyon finom a kávéjuk. Tudjátok ők igazából régi bőröndökből készítenek hangszórókat. Mind- mind egyedi és különleges, és mindegyikből csak egy van. Nagyon elfoglaltak és szeretik csinálni a bőröndöket is és a kávézót is. Manuel a legkedvesebb mindegyikőjük közül. Meg is kérdezte, hogy kik vagyunk és mit csinálunk itt. Annyira kedves ember. Megtudtuk hogy Chile-ből érkezett és nagyon szeret itt lenni. Aztán ott van még Zane, aki egy kicsit morcos, de igazából nem is az, látjuk mi azt rajta, és különben is…. Kinek a szíve ne lágyulna meg azonnal ahogy ránk néz? Hát nem? Na nem lesz itt gond, kicsit csicsergünk Zane-nek és minden jó lesz. Aztán itt van Daniel, aki egy ausztrál fiú de Görögországból származik. Kedves nagyon. Őt szeretjük. És a másik nagy kedvencünk Jake, aki nem Jake, de nagyon nehéz a nevét kimondani is és leírni is szóval egyszerűsítettünk. Ő olasz, 5 éve él itt és hát a legjobb kávét mégis csak ő csinálja. Hiszen olasz! A kávé hazájából jött! Szóval ez egy igazán jó nap volt, és sosem gondoltuk volna hogy itt ilyen szörnyen kedvesek az emberek. Jó kezekben vagyunk!
Hétvégén kirándulunk… Vidékre…. Izgatottan várjuk. Reméljük ti is a beszámolóinkat!
Tádé és Mazsola