Huhhh sziasztok!
Extra, sőt mi több, nagyon extra karácsonyon vagyunk túl! Minden jól sikerült és el is mesélem.
Hol is kezdjem? Talán ott, hogy mondok pár szót az itteni karácsonyról. Ausztráliában –talán már említettem – a Mikulás (született Szent Miklós) hozza a karácsonyfát December 6.-án. Igazából Ő egy püspök volt aki jóságos volt és ajándékot osztogatott a szegényeknek. Itt nem ünneplik a Szentestét, mint mi otthon. Itt van December 25.-e Karácsony, és December 26.-a Boxing Day, amikor a gyerekek kinyithatják a rengeteg sok ajándékot, amit a Mikulás hozott. Szerencsére mi őrizzük a magyar hagyományokat és mi 24.-én délután megtartottuk a vacsorát és bontottunk sok ajándékot! Természetesen ezt az eseményt komoly előkészületek előzték meg.
Mi is jócskán kivettük a részünket ezekből az előkészületekből. Én a legkisebb Tádé a főzésben segítettem. Töltött káposztát készítettem. Csak gyúrtam, és kevertem, és kavartam és gömbölyítettem a gombócokat. Mazsola ezt nem bírta nézni. Megértem. Mondtam neki „egyet se félj drága barátom, majd én megoldom a helyzetet”. Így is lett, kis kendőbe, kis köténnyel, nagy jó kedvel, gumikesztyűben elkészült életem első töltött káposztája. Ugye nem kell mondanom hogy Isteni lett!
Mazsola! Hé, Mazsola, gyere már ide folytassad kérlek a mesélést nekem ki kell mennem egy pillanatra. Na… igen te! Ne nézzél már, gyere kérlek! Hát sokan kíváncsiak a történetünkre.
Helló, Mazsola szolgálatra jelentkezik. A kismalacot sem hagyják mér békén. Karácsony… Hmm. Ja igen. Segítettem csomagolni. A konyhában nem mozgok túl otthonosan. Ah, de a csomagolás sem volt ám egyszerű. Vágni a papírt, tépni a ragasztót. Többször bele is tekeredtem és mindenhol ragasztók lógtak rajtam. Őszintén vártam hogy befejezzük. És hát utána meg szépen elrendezgettük az ajándékokat, addigra Tádé is befejezte a főzést.
Aztán mint ahogyan az szokás, a kedvencek mint mi, megérdemelnek egy sztár fotót. Tádé kért vörös szőnyeget, de mondtam neki ha nem hagyja abba, az fix hogy én nem állok mellé. Mik vagyunk mi? Celebek? Mi kis kedvencek vagyunk és nem tüüü… Au, Tádé… Te lelöktél engem a billentyűzetről?? Majdnem elestem.
Azért nézzétek meg a fotónkat. Lehet hogy néha civakodás van, de a testvérek ilyenek. Ez nem komoly. Viszont az igen is komoly, hogy nagyon jók vagyunk együtt, és szuper cukik.
Na jól van Mazsola, visszajöttem, abbahagyhatod a mesélést, ez nekem különben is jobban megy.
Nos, fotózkodás.. Igen. Szuper volt. Én szerettem volna kicsit csajszisabb lenni. Mert itt lehet. És tudjátok mi történt? Vettem fel nyakláncot, és fülbevalót, és szempillám is volt. Na most ezek után én úgy néztem ki mint egy nagyvilági kis kedvenc akinek jár a vörös szőnyeges bevonulás… De Mazsola hajthatatlan volt! Na nézzétek csak megmutatom az ünnepi öltözéket! Ugye bájos vagyok?
Aztán bepakoltunk a kis kocsiba, lementünk a félelmetes garázsba a nagy kocsihoz és elmentünk az ünnepi ebédre. Izgultam ám nagyon hogy a káposztának lesz-e sikere, és az ajándékok miatt is, és úgy minden miatt is. Hogy oldjam a feszkót, ittam egy kis tojás likőrt. Házi készítésű volt és egy kupica után már pörgött a szoba és csak annyit tudtam mondani hogy #&@{*ß. Biztos vicces lehetett mert Mazsola kacagott. Mindig is jó humorom volt.
A késői ebéd, de még nem vacsora után jött az ajándékozás. Amit a következő részben elmesélek. Jobb ha én teszem, mert nem pont úgy sikerült ahogy terveztem de a vége jó lett. Pont olyan jó mint a töltött káposzta, ami mindenkinek nagyon ízlett!
Boldog Karácsonyt Melbourne-ből.
Tádé és Mazsola