Drága Barátaim,
Újra itt vagyunk és folytatjuk a mesénket a furcsa ausztrál ausztrál ételekről és azok történetéről.
Jöjjön a Vegemite.
Ez a cucc nagyon ausztrál. Kis sárga tégelyekben fordul elő mindenütt ahova megyünk. Az ausztrálok mindennapi étkezésének a része sőt azt kell mondjam ez a nemzeti identitásukat képviseli. Na akkor nem ám hogy kihagyjuk. Uccu neki vettünk egy üvegcsével.
Ezt a receptet egy bácsika dolgozta ki 1922-ben Cyril P. Callister. Csodálom is hogy nem „Callimite” lett a termék neve. Ez a cucc elég sok érdekes anyagból tevődik össze. A sörgyártásból visszamaradó magas élesztőtartalmú cefréből autolízissel készül….
– Mazsola?!
– Mi van Tádé, éppen diktálok… Ne zavarj. Mesét kell írnom.
– De Mazsola nem tudom mi az az autolízis.
– Jajj te kis buta az autolízis önbontás; élettani működés, amelynek során az elhalt v. megsérült sejtek enzimjeikkel önmagukat lebontják
– Ahhhhha, így már értem. Remélem én sosem kapom el ezt a betegséget.
– De Tádé ez ne.. (sóhaj) Folytatom a mesét.
Autolízissel készül, só, és különféle vitaminok hozzáadásával. Semmi állati sincs benne így vegetáriánusok is fogyaszthatják.
– A tehenek?
– Csitt Tádé, mesélek.
Ez nem is hangzik rosszul. A sok vitamin jó, főként télvíz idején.
Felhasználása sokrétű, de itt leginkább pirítósra felkenve eszik. Vagy vajas kenyérre. Íze erősen sós, umamais.
– Umami???? Mazsola mi van veled, miért nem beszélsz értelmesen? Mi az az uram valami…
-Nem uram valami Tádé, hanem umamis.
– Uramit…
– Az alapvető édes, savanyú, sós és keserű íz mellett az úgynevezett „ötödik íz”. Megtalálható például a paradicsomban, a sajtfélékben, a halfélékben, a spenótban.
– Jól van Professzor Mazsola, a mese hátralévő részében hagyjuk ezeket a magas röptű társalgásokat. Érthetően Mazsola, érthetően…. Ubarnis… Pff…
– Jó mindegy, akkor kezdték el gyártani mikor az angoloktól akadozni kezdett a Marmite nevezetű hasonló de nem azonos gyártmányú cucc. Cyril bácsi, aki amúgy egy élelmiszer technikus volt, megbízást kapott, hogy akkor valamit csináljon, mert nem állapot, hogy nincs Marmite.
1923-ban a Vegemite a boltok polcaira került. Ja a nevét kihúztak egy kalapból, és azonnal levédették. Nemzeti versenyt hirdettek a névre és aki a Vegemite-ot kitalálta kapott 3500 dollárt. Hm.. Nem volt túl bonyolítva.
Szóval nem ment jól az üzlet, mert ismét érkezett a fránya Marmite. Ezért aztán a Vegemite új nevet kapott. Parwill. Szerintem hagyjuk is. Nem javultak az eladások, ezért visszatértek az eredeti névhez.
Aztán volt itt minden 1925-ben, cég váltás, nagy reklám kampány, aztán eladták a receptet, meg a gyártás jogát, a 2. világháborúban a katonák ételellátmányában is benne volt, az orvosok felírhatták tápszerként miután brit mondom BRIT kutatók megerősítették a magas B vitamin tartalmat. Végül is 1940 végére már minden háztartásba be kúszott ez a kis sárga üvegecske. Aztán 1954-ben íródott egy dalocska a „Happy Little Vegemite” ami nagyot lendített az üzleten, és azóta is ez a Vegemite himnusz.
Itt meg is hallgatható:
https://www.youtube.com/watch?v=h5r3HAJh8es
De akkor talán együnk egy kicsit, kóstoljuk meg és meglátjuk mi ez.
– Gyere Tádé megkenem neked a kenyeredet.
– Köszi Mazsola, cuki vagy…. De figyi Mazsola ennek furi szaga van. Biztos attól az ubu hogy is hívjáktól.
– Dehogy is, csak a zöldségek miatt van ez.
– Na jó, kóstoljuk meg.
– Fúúúúj Mazsola, ennek hányás ízevan… Sós hányás.
– Khm…khm valóban Tádé, ez kissé eltér a mi ízlésünktől.
– Eltér? Ez egyenesen visszataszító. Keserű, sós, büdös, és ubuntu is van benne…
– Umamis Tádé, Umamis…
– Nem érdekel. Te meg akarsz ölni. Szegény katonák jó hogy inkább a háborút választották mint ezt a barna csúfságot. Meg hogy a recept titkos. Hát ne is árulják el senkinek ezt a förmedvényt. A biológiai hadviselésbe a legmagasabb besorolást kapná. Ezzel az ebolát is meg lehet ölni. Fel vagyok háborodva Mazsola! Fel! És tiltakozom is.
– Tádé, meg kell állapítanom, hogy nem vagyunk ausztrálok, és nem is leszünk soha…
Végünk van. Kifeküdtünk.
Akkor jöjjön a Milo.
– A mi? ló?
– Nem te buta, a Milo, tudod te vetted. Az a csokis ital…
– Ja igen, a kakaó…
– Hát nem egészen mert ez maláta és ilyen zöld színe van és tudo…
-Állj, állj, ÁLLJ!
– Mi van Tádé, miért kiabálsz?
– Nem tudom mi az a Maláta, ismeretlen szó és félek…
– A maláta az a…
– Nem, nem és nem…. Ezt a zöld dobozt itt ki nem nyitod. Ma biztos nem.
Ki kell heverjük a Vegemite okozta kaja sokkot.
Erre mi sem jobb mint egy kis hazai borsó főzelék.
Mit nektek Vegemite. A magyar ételek, na azok már igen. Azokat szeretjük.
A biztonság kedvéért benyomtam egy virslit is. Pimo. Magyar termék. Itt Ausztráliába.
Hamarosan újra itt leszünk, amennyiben nem jelentkezünk egy hét elteltével értesítsék a rendőrséget. Vegemite gyilkosság áldozatai lettünk!
M&T