Kedves Zsuzsi és Dóri
Mazsola és Tádé jelentkezik a távoli földrészről.
Covid-19 jelentés: minden rendben, a koronát kiűztük és ennek örömére egy nagyszabású eseményen vettünk részt.
Hát az úgy történt, hogy nagyon unatkoztam és szörföztem az internet hullámain amikor szembe jött velem egy hirdetés.
Mivel cukik vagyunk és aranyosak, meg amúgy is adakozni jó, nem is volt kérdés, hogy benevezünk erre a nagyszabású eseményre.
Mazsolát meg sem kérdeztem, csak annyit mondtam, hogy megyünk és kész.
De kell egy név… Egy jó csapat név. Ami ötletes és vicces.
Hm… törtem a buksimat, törtem de csak nem jutott eszembe semmi. A nagy gondolkodásban meg is éheztem. Kiáltottam Mazsolának csináljon már egy tojásos szalonnás reggelit nekem.
Természetesen a zöld malac játszotta a süketet, hogy bosszantson. Rákiabáltam hogy Bacon and Egg a kérésem. Igy lett Bacon and Egg a csapatunk neve.
Aztán egy hűvös vasárnap reggelen felkerekedtünk és elindultunk a sétára. Jó időt ígértek, de kora reggel azért reszketett a kis testem a csípős hidegtől.
Engedjétek meg, hogy meséjek egy kicsit erről a sétáról, és a jótékonykodásról, mert bizony a cukiság sokszor nem elég -bár elengedhetetlen- egy betegség gyógyításához. Mitokondriális betegség. Sosem hallotuk. Vannak ezek a mitokondriumok, tudjátok ilyen sejtszervecskék amik eldöntötték, hogy hibásan működnek. Ez részben örökletes, de okozhatják külső tényezők is a betegség kialakulást. A kórkép nagyon szerteágazó. A mitokondriális betegségek mintegy 30-40 százalékban már gyermekkorban jelentkeznek, méghozzá nagyon súlyos formában, nem ritka hogy a gyerekek az első születésnapjukat sem érik meg. Nagyon szomorú. A betegséget ugyan gyógyítani nem lehet de lassitani igen, és mérsékelni lehet az általuk okozott életminőség romlását.
Hát ezen felbuzdulva be is neveztem, kifizettem a nevezési dijat, és megkértem az ismerőseimet, hogy egy kávé árával támogassák a sétánkat amit majd kutásokra és a kezelésekre forditanak.
A séta nagyon jó volt, egy parkban kezdünk a város túloldalán. Nagyon sok ember volt, több ezren vettünk részt az eseményen.
Meneteltünk dombokon fel és le, hidakon át, házak között, folyóparton, felhőkarcolók tövében, kikötőben és mindeközben a napocska szépen sütött.
A séta 35km hosszú volt. Nem tűnt hosszúnak, hiszen tudjátok, mi nagyon túrázósak vagyunk, és voltunk már nehezebb terepen is. Mit nekünk egy kis városi séta. Mazsola kicsit zsörtölődött hogy neki ez sok, és különben is mért Ő a Bacon a csapatban.
Ugyan kérlek, hát csak nem a tengeri malac lesz a szalonna.
Mondtam neki kicsit pihenjünk, és menjünk tovább. Mert biztosan nagyon jó érzés lesz amikor a célba beérünk, bár az még igen távolinak tünt az első 18 km után.
A város nagyon szép volt mint mindig.
Melbourne sajátossága a sok-sok park, végig a Yarra folyó mentén városi séta útvonalak, biciklis utak. Ezek behálózzák az egész várost. Mazsola ki is találta, hogy bringázzunk. Nem mondtam rá semmit. Nem szeretem a bicajt. De egye fene, talán tavasszal. Hiszen ő is végig bandukolja velem ezt a 35 km-t.
Majd 8 óra elteltével, elértünk az öbölhöz. Ott van ám a nagy élet. Emeberek sétálnak a parton, beülős és kiülős helyek tömkelege amik mind-mind tele voltak, élő zene, party zene, röplada a homokban… Csak ámultunk és bámultunk, nem is hisszük sokszor, hogy ilyen szuper helyen élünk, és ilyen szuper rendezvényeken vehetünk részt.
Már nagyon elfáradt ám a kis lábunk. Végig az út mentén táblák mutatták merre kell menni, és mennyi van még vissza.
Nos ennél megálltunk. Már majdnem ott vagyunk.
Leharcoltan, fáradtan, térd és derék fájással, de nem adtuk fel. Van egy jó hírünk, soha nem is fogjuk feladni. Legyen az egy séta, egy nem várt nehézség, vagy egy betegség.
Igen, megcsináltuk, 8 óra és 37 perc alatt.
Jó csapat ez a Bacon and Egg. Tudjátok mennyi pénzt gyüjtött a rendezvény? 573.709 dollárt ami 114.741.800 ft, igen majdnem 115 millió jó magyar forintnak megfelló összeget.
Büszkék vagyunk hogy részesei lehettünk ennek.
Mondanom sem kell hogy az augusztusban megrendezésre kerülő sétán is résztveszünk.
Puszi,
Mazsola és Tádé