Ó, igen! Eljött az én időm. Mazsola ideje! Fiús program. Végre. Már tele volt a töpszli hócipőm a vásárlással, csajos fecsegésekkel, a kávézós fiúk csodálásával. Tádé persze csak úgy ragyog, ha ott vagyunk, de én kicsit uncsizok.
Mondjuk Tádé leveszi a srácokat a lábukról, mert a múltkor is addig-addig csicsergett, amíg a srácok elfelejtették kihozni az italunkat. Nagyon mérges lettem és fel kellett hívnom Mr. Manuelt telefonon, hogy hol az ital… De ez egy következő történet lesz. Vissza a fiús programhoz.
Móni kocsiját el kellett vinni a szerelőhöz, mert tönkrement. De nagyon ám. Móni teljesen bedepizett miatta és azt mondta, hogy addig nem fog mosolyogni, amíg nem jön vissza a kocsija. Próbáltunk mi cukik lenni, meg felvidítani, de minden erőfeszítésünk hiábavalónak bizonyult, lefelé görbült a szája széle mindig. Valahol érthető, mert ha Tádé tönkre menne én sem lennék boldog. De elérkezett a nap amikor csörgött a telefon, és lehetett menni az autóért. Kérleltem Mónit, hogy had menjünk már mi is. Sokat nem kellett könyörögnünk, mert akkora boldogság volt, hogy akár a holdra is elmehettünk volna. Ha akartunk volna. Szóval itt voltunk:
Bementünk és tátva maradt a kicsi szám. Majdnem ki is estem rajta! Annyira csúcs szuper egy műhely az. Gábor a főnök, meg szerelő is. Nagyon kedves ember ám, lelkiismeretes és alapos. Ilyen az, amikor valaki szereti a munkáját és nem csak maszatol valamit azt “jól van az úgy”. Van malac orrom ehhez. Nagyon szép tágas, és jól felszerelt a műhely. Volt ott mindenféle emelő, meg kulcs meg kis dolog, nagy dolog.
Gáborral teljes volt az összhang, mert látta hogy én fiú vagyok és érdekelnek a fiús dolgok. Beszélgettünk, aztán rögtön segítettem is megcsinálni egy autót. Csak néztem okosan, hümmögtem, és mondtam, – aha szerintem ez lesz a baj. És az lett.
Egyből tiszteletbeli autó szerelő lettem.
A spray-s dobozokkal is lefotózkodhattam.
Miután megoldottuk az autó problémáját, körbevezetettek minket a műhelyben. Tádénak biztos, hogy egy divat -ruhás-cipős-ékszeres bolt jobban tetszett volna, de sajnos nem tudott meghatni engem abban a pillanatban Tádé problémája. Ez az én napom volt most. Ó drága kenyér, hát tudjátok mi volt a műhelyben??? Egy hatalmas motor!
Kérdeztem is Gábortól, hogy – ez mi ez itten letakarva kérem szépen…..
És mikor megláttam hogy egy Kawasaki motor az, még a sárga sapkámat is földhöz vágtam, és mondtam Gábornak hogy na had menjek egy kört légyszi! De nem ért le a lábam a pedálokhoz. Ez kicsit elszomorított. Mondtam is Tádénak akkor legalább egy képet lőjél már, hogy motoros lettem.
Vezettem már itt traktort, motort (?), és szerintem ki fogok próbálni minden járművet. Igen. Ennek a neve pedig az lesz hogy „Vezess amit tudsz” kihívás. Következő cél kitűzés: egy villamos!
Aztán volt egy kis hintázás láblógatás az egyik kábelen.
De jaj mit hallok! Valami csilingelt. Ügyfél érkezett…. Futottam mint a villám. De csak Tádé játszott a csengővel ami a pulton volt.
Végül is ha már bementem, akkor belenéztem a határidő naplóba, megnéztem milyen melók lesznek az év elején. Felvettem néhány új munkát felírtam Gábornak, hogy mit és hogyan csináljon meg. Mondtam Neki, hogy bátran szóljon ha szüksége van szorgos kezekre, én nagyon jól tudok figyelni, szórakoztatni, és cukiskodni. Meg… oda adom a kulcsot amit éppen kér.
Tádé meg majd főz nekünk kávét, miután befejezet a szelfizést…
Aztán lassacskán elköszöntünk, mert hivatalosak voltunk egy kávéra. Erikához a Gábor feleségéhez. Na, csajok megint… Próbáltam elbújni a műhelyben de sajnos szemmel vagyok tartva, vigyáznak rám és nem tűnhetek el… Bezzeg amikor Tádé papucsot „vesz kölcsön” vagy karácsonyi ajándékokat bont ki engedély nélkül… azt nem veszik észre a felnőttek. Csak engem. Hogy eltűntem, hogy bújtam.
Aztán megérkeztünk Berwick-be, a szerelőtől talán 20 perc autóval. Nagyon szép. Csendes kertvárosi környék. Tádé csengetett.
Én meg izgultam. Mert kutya ugatást hallottam és nem tudtam mire számíthatok. Lelki malac szemeim előtt láttam Tádé kis testét egy hatalmas kutya szájába… De nyílt az ajtó és egy igazán szép és kedves hölgy fogadott minket. Azt mondta, hogy a rajongónk… Megértjük.
Aztán jött a fenevad. Akinek neve is van. Lucy. Jujj annyira édes, mint mi. Egy nagyon barátságos és szép 9 éves magyar vizsla lány. Vannak ám neki is kis kedvencei. Egy rózsaszín majom például. Meg is néztük. Kimentünk a kertbe is játszani kicsit, csak Lucy nagyon izgatott volt, és alighanem be akarta kapni a fejemet. De Erika, a fentebb említett kedves hölgy, aki amúgy a Gábor felesége azt mondta neki hogy nem, és Lucy nem csinálta. Okos és szót fogad. Nem lehetne hogy elcseréljem Tádéra? Csak egy hétre. Komolyan. Olyan jó lenne!
Erika beszéljünk erről. 😀
Köszönjük a kávét, az autó szervizt Móni nevében is, Ő most úgy is szerelmes, hogy itthon a kocsi, és remélem találkozunk még!
Kedves többiek, Tádé rákeresett magára az interneten. Mert nem nyugodott bele hogy ő egér.
Hamarosan elmeséli mit fedezett fel.
Mazsola és Tádé