Sziasztok,
Hát ma egy igazán jó nap volt. Mazsola kicsit morgott – ahogy mindig – de tudom, hogy neki is tetszett a mai nap. Vidéken voltunk és a nagy autóval mentünk. Ami azért jó, mert a műszerfalon van egy hely ahogy egy kijelzőt lehet látni sok-sok adattal. Na most ez a hely pontosan olyan, mintha direkt nekünk alakították volna ki. És mi tudjuk, hogy ez így is történt :-). De ki ad el autót úgy hogy 4 ajtós, 5 személyes és van két szuper cuki kis kedvenc férőhely a műszerfalon? Ugye senki? Hát gyorsan tettek oda kis tévét hogy hasznosnak lássék a dolog, de igazából az a mi helyünk a nagy autóban. Móninak ne mondjatok el, de a nagy autót jobban szeretjük, az illik hozzánk ausztrál vagányokhoz, meg Mazsola sem szédült. Móni persze imádja a saját autóját – amit valami madárról neveztek el – és ha kiderül az „árulásunk” megnézhetjük magunkat. Maradunk itthon vagy mehetünk gyalog.
Na de kanyarodjunk vissza a kirándulásunkhoz. Cseresznyét szerettem volna enni. Mazsola meg epret… Tipikus. Mindegy mi az, csak ellentétes legyen azzal, amit én akarok. Én egy kicsit pityeregtem mert nem akartam epret, de végül is megegyeztünk hogy mindkét helyre elmegyünk. A félszigeten van ám sok-sok farm. Állatos is, gyümölcsös is, meg zöldséges is. Elindultunk és a táj csodaszép. Olyan más mint Magyarországon. Tudjátok, hogy eukaliptusz fák nőnek mindenhol és mentolos citrusos illatú a levegő? Soha nem éreztem ehhez foghatót. Az utóbbi napok esőzése –árvizei – miatt a legelők is zöldek. Mert nyáron ám itt nincs élet, minden kiég, elsárgul, és a fű sem nő. Szó szerint. De most nem, most szép zöld minden, nézelődtem is sokat.
Tudjátok mi volt még nagyon furcsa? Hogy nincsenek szántóföldek. Csak legelésző marhák, birkák, tehenek… Tudtátok, hogy csak Victoria államban –itt élünk- 5195 tej termelő farm van? 1,8 milliárd dollár nyers tejet termelnek ki és ez a legnagyobb mezőgazdasági ágazat Victoriában. Innen viszik a tejet Japánba, Szingapúrba, Kínába, Indonéziába, a Fülöp-szigetekre, meg még Malajziába is. Hah, nem csodálom hogy ilyen sok helyre kell a tej, messziről úgy láttam itt nagyon boldogok a tehénkék, és a boldog tehén finom tejet ad… Azt hiszem az egyik rá kacsintott Mazsolára… Azért mert kicsi vagyok, még látom amit látok :-).
Mazsola viszont egy traktort látott meg. Azonnal fel akart rá ülni. És már rángatott is magával. Könyörögtem neki hogy ne vezessen úgy mint egy őrült, és hogy ha ez kiderül hogy elkötötte a traktort akkor még a börtönbe kötünk ki. Nem hallgat rám. Végül nem lett baj. De… lehetett volna!
Aztán a nagy traktorozástól megéheztünk, és azonnal, de azonnal vettünk egy nagy láda epret. Úúúúú isteni volt.
Én már nagyon szerettem volna enni cseresznyét… Meg cseresznye fülbevalót is akartam. De képzeljétek el, a cseresznye farm bejáratánál ott állt egy ember és azt mondta hogy sajnos a farm megtelt és hogy nem mehetünk be csak majd egy óra múlva. Hiába voltam hiper kvantum cuki, ez az ember nem engedett be… Én meg jó mérgesen ránéztem, és megmondtam neki, hogy akkor majd visszajövök máskor, és hercegnősen távoztam.
Aztán kárpótlásul lementünk a partra. De nem ám csak a kis vízhez… A kis víz kicsiknek való (az öbölről beszél Tádé. –Móni) az ilyen ausztrál vagányoknak mint mi vagyunk a nagy vízhez kellett lemenni, az óceánhoz. Úúúúú tudjátok hogy a hullámok hangja mennyire mély és dübörgő, szinte már félelmetes. Jujjj és a levegő!!! Sós illatú, tiszta és az óceán csodálatos! Szeretném nektek megmutatni bár az érzés és a látvány leírhatatlan.
És volt ám olyan, hogy oda merészkedtünk a hullámokhoz és egy kicsit vizes lett a popsi mert hiába futottunk az apró lábainkkal a természet nem viccel. Elkapott a víz. Mazsolát meg az ideg. Mert, hogy ő megmondta hogy ez rossz ötlet. Persze a traktorozás is az volt, még is mentem, és nem vetettem a szemére hogy kócos lett a rózsaszín hajam… És itt jegyzem meg hogy a fiú a kapunál szerintem azért nem engedett be a cseresznye farmra mert úgy néztem ki a kócos fejemmel mint egy Őrült, nem úgy mint egy Cuki. Na most mondjátok meg egy kis sós víz ehhez képest mi? Semmi.
Aztán a parton találtam ám olyan nővényt ami olyan rózsaszín mint én. Először csak azt hittem hogy valami műanyag vagy… nem is tudom mit hittem. Aztán közelebbről megnéztem, és ám igazi volt… Alighanem ebből fogok készíteni magamnak valami kis díszt a hajacskámba vagy ilyesmi. Kitalálom. De az biztos hogy Ti látni fogjátok.
Az idő talán felhősnek tűnik, de nem volt ám hideg. A nap nem sütött, de nem baj mert nem volt naptej nálunk. Hát igen… A nap. Nekünk nincs ózon a fejünk felett, vagy csak vékonyka, és itt nem szabad… Tilos kimenni a napra naptej és kalap nélkül. De ez majd egy másik történet lesz.
Itt pedig azt láthatjátok hogy mekkora nagy ez a világ és milyen kicsik vagyunk benne mi! De szívünk….az óriási.
Mindent összevetve jó kis napunk volt. A végére az őrült frizurámat is megbocsájtottam Mazsolának, a popó is megszáradt, beepreztünk és szépen hazajöttünk.
Haza. A haza nekünk Edithvale… Amiről a következő bejegyzésben olvashattok.