Kedveseim,
A bezártságunk 9. napját írjuk.
Mazsola azt mondta, hogy ha nekem lehet Tádé konyhája rovatom, akkor neki lesz Mazsola Péksége. Chö…. Nem is tud sütni. Mindenesetre most nekiállt egy máglyarakást elkészíteni.
Jajj, de el sem tudjátok képzelni mennyit veszekszik a kiflikkel, nyavalyásnak hívja őket, és késsel vagdalózik. Nem bírtam ezt tovább nézni, inkább eljöttem.
Megmutatom nektek azt a helyet ahol még év elején voltunk. Tudjátok, a lakóautós kiránduláson. Akkor még csak páran beszéltek a koronás vírusról, nem is sejtettük, hogy világuralomra tör. A fene egye meg, csak állna velem szemben, jól megmondanám neki a magamét, még a koronáját is el venném. El én, az biztos!
Na de vissza a mesémhez.
Nagyon szeretjük a kis kengurukat és a koalákat, meg a wombatokat. Ezért aztán nagyon megörültünk, amikor egy igazán természethez közeli helyen álltunk meg a busszal.
Ezt a kis falut Tocumwal-nak hívják és jó sok kilométerre van Melbourne-től. Olyan sokra, hogy már nem is Victoria államban van, hanem Új Dél Wales-ben. Na jó, a határhoz közel van, de akkor is egy másik államban van.
Miután a vacsorát sikeresen megfőztük – mert nekem már akkor is benne volt a kezemben a főzőtudomány- elmentünk felfedezni a parkot.
Először is meg szerettük volna nézni a Murray folyót. Itt mindenki arról beszél hogy ennél a folyónál nyaralnak, most már mi is elmondhatjuk hogy a Murray meg volt.
Na jó, gondoltam akkor nézzük meg mi olyan különleges ezen a folyón.
Hát az mondjuk elég különlegessé teszi az, hogy ez Ausztrália leghosszabb folyója, ami 2508 km-t jelent. Nagyon sok bennszülött halacska él benne, meg rák és hasonló vízi micsodák. A folyó hol sós, hol édesvíz, és úgy jött létre, hogy egy őslakos bácsi Ngurunderi üldözte Pondit az ausztrál tőkehalat. Pondit sokszor emberként is ábrázolták, szóval akkor most mi is volt Ő?! Ez a Ngurunderi tutajokkal üldözte a halakat, és lándzsával dobálta őket.
Hát jó, ha engem kérdeztek ez nem volt valami szép tőle. Pondi elég ravasz volt ám, nem hagyta magát, mindenféle mellékágakba elúszkált. De aztán Kobathatang-ban Ngurunderi eltalálta Pondi farkát a lándzsával aki emiatt akkorát ugrott hogy egyenes vonalban eljutott Peindjalang-ba, Tailem Bend közelébe. Legyen ez bárhol.
Mesemondás közben leértünk a folyóhoz. Valóban nagyon szép. De Pondi nem volt ott már.
Viszont egy medence igen, amit már a folyóhoz lefele menet ki is néztem magamnak.
Mazsola szörnyen kíváncsi volt mi lett Pondival. De zsarolás áldozatává vált mert azt mondtam neki:
„Na ide figyelj, folytatom a mesémet ha eljössz velem medencézni.” Buta malac nem szereti a vizet, pedig ma volt vagy 38 fok.
Mazsola csak állt a medence partján, és hallgatott.
Tehát Nguruderi nagyon csalódott volt, hogy nem sikerült Pondit elkapnia. Ezért a két feleségével Waku-val és Kanu-val felment egy szikla tetejére, amin Tailem Bend állt és ott csapdát állítottak Pondinak. Mazsola nagy szomorúan közbeszólt: „Jajj ez a szegény hal, egész életében csak menekül, és egyáltalán hol van ez a Tailem valami…”
Természetesen Pondi okosabb volt, és kicselezte Ngurunderit aki aztán mérgében megint üldözőbe vette. Sajnos vagy sem, megint elvesztette a zsákmányát, mert Pondi alámerült az Alexandria tóba és soha többé nem látták.
Ngurunderi és a két felesége letelepedtek a tó partján. Halászatból próbálták fentartani magukat, ez sajnos nem sikerült. Mondhatnánk, hogy ilyen kétbalkezes férj mellett ezt nem is csodáljuk, de a dolgok hátterében más állt. A Muldjewangk néven ismert vízi gonosz sújtotta őket azzal az átokkal, hogy soha többé ne legyen sikeres halászatuk.
Aztán Ngurunderi elköltözött családjával egy sokkal alkalmasabb helyre ami a mai Ashville helyén van. Legyen ez is bárhol. A legendák szerint a Misery hegy két iker csúcsa Ngurunderi tutajait jelképezi és Lalangengall-nak vagy vízijárműnek hivják.
Nos összegezve a történetet, Pondi és az feleségek nevén kívül az összes név kimondhatatlan. Ezek az őslakosok nem könnyítik meg a dolgunkat. De Pondi megmenekült, azóta is éli világát, és Ngrubnd… kimondhatatlan nevű bácsi is jól járt.
A mese közben mi pedig megszáradtunk a kellemes esti melegben.
Nos ez volt a Murray folyó története, most medig megnézem Mazsola felgyújtotta-e már a Máglyarakást.
Puszi,
Tádé és Mazsola a Pék