Sziasztok,
Vasárnap van, ezért újra elmeséljük nektek az elmúlt napokban történteket.
Először is azzal kezdeném, hogy egy kis vidéki levegőre vágytam. Elég volt a város zajából. Csendet szerettem volna, madarakat és erdőt. Pókokat nem szerettem volna, de velük úgy látszik ezt senki nem közölte, így ők is vidéken töltötték a hétvégét. Elég goromba nép ez a Pók.
Nekünk nem barátaink azok, akiknek több lábuk van, mint nekünk vagy kevesebb, mert akkor az meg biztos, hogy kígyó. Cukik vagyunk, rendben, senkit nem bántunk, rendben, de ebből a sok lábas dologból nem engedünk.
Mazsolának mondtam, hogy menjen már oda Mónihoz és mondja, hogy szeretnénk elmenni kirándulni. Mindegy hova, de a legjobb az lesz ha a Mornington Peninsulára megyünk. Mazsola persze nem kérdezte meg, mert szerinte én mindent vele akarok elintéztetni. Ez így van. De hát mire való a nagytestvér? A Mi esetünkben nem erre úgy tűnik… Egye fene, elintéztem én. Meg még azt is, hogy a nagy autóval menjünk, mert valaki szédül a madaras autóban. Ezt a valakit nem Tádénak hívják. Szóval uccu neki, felkerekedtünk és mentünk vidékre.
Egy korábbi posztunkban már láthattátok a az eperfarmot. De akkor annyi sok élményben volt részünk, eper, traktor, tehenek, tengerpart… azt sem tudtuk miről meséljünk.
Hát most jött el az ideje hogy meséljünk kicsit Nektek.
Sunny Ridge Strawberry farm Main Ridge-ben. Eszméletlen cuki hely, napfény ízű eprecskékkel ameddig a kis gomb szemünk ellát. Szerintem el is vesznénk, ha neki indulnánk felfedezni a farmot.
Erről a helyről azt kell tudni, hogy 1964-ben Pietro és Rosa a 3 gyermekükkel leköltöztek Melbourne-ből a Mornington Peninsula-ra. Pietro álma volt egy saját farm, ahol alma és cseresznye fákat nevel.
De hát abban az időben Ausztráliában sem volt ám könnyű az élet, mi 5 évvel később születtünk Magyarországon és hát tudjuk miről is beszélnek ők itt. Szóval elkezdtek gondolkodni…. Rendben van, gyümölcsfák?! Na de azok csak 5-7 év múlva teremnek. Addig mi lesz? Élni kell. Kellett keresniük egy gyors áthidaló megoldást. Mi legyen? Eper! Eper palánták. Májusban elültetik, novemberben terem! Briliáns! De hát ők nem voltak ám tisztában az eper termesztés körülményeivel. ☹ Ennek ellenére komolyan vették a feladatot. Nem volt se traktoruk, se más szerszámok hogy műveljék a földet, csak egy ló. Egy ló akit úgy hívtak Dobbin és az ingatlan korábbi tulajától örököltek meg. Hát nem volt mit tenni neki kellett állni a lóval, és a kézi szerszámokkal szántani, ültetni, trágyázni, betakarítani. Akkor 10 ezer tő eprecske volt a farmon a cseresznye és alma fák között. Biztosan már akkor is napfény ízű édes eprecskék voltak. Aztán az epertövek száma csak nőtt és nőtt, a rokonok jöttek segíteni a betakarításnál, a lovacska is hűségesen szolgálta a gazdáját, és 10 év múlva a 3 hektárról és 10 ezer tő eperről 10 hektárra és 200 ezer tő napfény ízű eprecskére nőt a farm. Lenyűgöző ugye?
Most mondja valaki azt, hogy a kemény munka nem hozza meg a gyümölcsét. Haha, jelen esetben valóban gyümölcsöt hozott. Epret!
Aztán itt már nem volt ám elég a család meg a lovacska, helyi segítség kellett a betakarításhoz. Lett traktorjuk is meg sok-sok alkalmazott. Aztán az 1980-as évek elején a cseresznye és almafáknak menniük kellett. Nem tudjuk hova, mert nem kérdeztük, de azok mentek, az eprek meg maradtak. És vettek még földet, és lett még több bogyó, áfonya, málna, fekete szeder, meg idegenforgalom, turizmus. Ennek köszönhetően mi is belevethettük magunkat az epres élvezetbe. Aztán nekik van ám már gazdaságuk Queensland-ben, ami egy másik állam, és így egész évben kaphatunk finom epreket. Meg visznek Singapore-ba és Hong Kongba is napfény ízű epreket. Ugye ez milyen cuki történet? Mindenkinek azt javasoljuk hogy dolgozzon keményen, mert a jutalom nem marad el.
Na de most nézzük hogyan is szedtük és ettük az epreket. Mert hát adtak ám kis műanyag dobozt hogy abba szedjük… De hát ki tud ellenállni a sok szép piros eprecskének? Egy-kettő beugrott a szánkba. Én nem is értettem hogyan történhetett ez, de hát nemet csak nem mondhattunk. Ez ilyen ugrálós eper fajta, biztos a brit kutatók fejlesztették ki őket. Mert én olvastam ám a brit kutatókról azon az interneten vagy min amikor szörföltem.
Na mindegy, szóval minden volt, csak napfény nem azon a délelőttön… Nagyon meleg volt, de képzeljétek borús és felhős volt az ég. Természetesen ez minket nem tántorított el. Másokat igen, mert talán ketten ha voltak a földön. Hah, hát több epret tudtunk a pocóba tenni. Illetve több eper tudott a kicsi szánkba ugrani. A hölgy a pénztárnál mondta hogy a rózsaszínű zászlókkal jelölt földön szedhetjük az epret. Addig kicsit sétálnunk kellett, de nem bántuk, mert a farm csodaszép.
Én sikítottam örömömben mikor megláttam az epreket. Jupiiiiii már bele is vetettem magam a sűrűjébe. Egyet össze is tiportam. Piros lett abal lábam- O-ó… gondoltam, na ebből este fürdés lesz. De kit érdekelt.
Mazsolát meg kerestem, és képzeljétek csak azért találtam meg mert a sapkája sárga volt. Szerintem el is veszett volna ha nincs rajta a sapka. Ebbe még belegondolni is rossz… Na ki találja meg Mazsolát a képen? Akinek sikerül az megkapja. Mert ez nem elveszés, tudnám hogy jó helyre kerül. Csere is érdekel. 😀
Utána meg valami kacsákat hajtott. Azok meg féltek.
Hiába mondtam neki hogy nem szabad csak úgy lerohanni mindenkit. Nem ismernek. Először csak köszönni kell nekik, meg bemutatkozni. Emlékeztek, ahogy én csináltam Macival karácsonykor. Aki nem emlékszik az elolvashatja itt
Mazsola a kacsa hajcsár. Végre egyszer nem én őrültem meg.
Aztán meg elkezdett szakadni az eső. Szóltam Mazsolának hogy hagyja már a kacsákat, jöjjön és mentsük az epret amit leszedtünk. Hát majd kiköptem a tüdőmet mire elcipeltük a fa alá a doboz ezekkel a kicsi lábakkal és kezekkel. Az eső meg csak esett. Kidőltem.
Eső után kissé ázottan, és sárosan még vissza mentünk epreket ugrasztania szánkba, aztán elindultunk haza.
Mazsola meglátott egy autós múzeumot. Na mondom ha itt most meg kell állni, akkor Mazsolát itt hagyom. De megbeszéltük, hogy ázottan sárosan és epertől dagadtan nem megyünk be. Viszont vissza megyünk. Ezt is elfogjuk nektek mesélni!
Szintén egy jó hétvégénk volt az esős idő ellenére. A farm szép, az eper finom, és cuki a történet. Reméljük nektek is tetszett.
Este fürdés volt. Mazsola aggódott, feldöntötte a felmosó vödröt és felmászott rá… Mazsola a vandál. De én cseppet sem aggódtam, mert azt gondoltam hogy ez most egy olyan kaland park szerű fürdés lesz. Az lett… Mondtam Mazsolának, ne aggódjon. Ő lesz a következő.
Erre elszaladt. Azóta sem találjuk….
Pacsi
Mazsola és Tádé