Sziasztok,
Átgondoltam… Az úszni tanulok bejegyzésem címe nem teljesen fedi a valóságot. Sokkal inkább illett volna a „Tádé megpróbál nem belefulladni a vízbe”.
Itt a folytatás. De menjünk csak vissza a karácsonyhoz egy kicsit! Ugye mondtam, hogy Claudia megmentett engem a medencénél, mert Mazsola csak vihogott amíg én az életemért küzdöttem.
Aztán tudjátok amikor átmentünk Claudiához, nekünk is volt ám egy kis ajándék a fa alatt. Annyira izgatott voltam, hogy még a fogacskáimmal is téptem a csomagolást. Na és nem is hiszitek el hogy mit kaptunk…. Egy igazi rózsaszín flamingót. Olyan kis kedvenceknek valót. Fel lehet fújni, és lehet vele a vízben szörfözni. Na nézzétek, mutatom.
Mazsola is örült, de súgta a fülembe, hogy neki ez túl rózsaszínű. Aztán dehogy. Csak fél…
Fél, hogy vizes lesz.
Hát ezt azonnal ki kellett próbálnunk. December lévén az idő meglehetősen meleg, így elmentünk strandolni. De mi természetesen a nagy vízhez akartunk menni, mert mit nekünk nyugodt vizű öböl?! Cöcöcö, ilyen flamingóval én leszek Tádé, a hullám szelídítő. Ez olyan indián név nem? Mint Hosszú Puska vagy Medveölő. Hullám szelídítő! Majd a szörfös fiúk és lányok tőlem fogják eltanulni a technikát…
Aztán, amikor odaértünk a nagy vízhez akkora de akkora hullámok voltak, hogy egy kicsit meg is ijedtem, és amúgy is fejmosást kaptam hogy el fog vinni a víz és soha többé nem látom Mazsolát se senkit. Szomorúan de beláttam, hogy igazuk van. Nagyon lógattam a nózimat, de tudjátok voltak ott a parton hatalmas sziklák, amelyekbe a víz lyukakat vájt kialakítva kis medencéket. Én csak rock pool-nak hívom őket. Nagy örömömre ki is próbáltam a flamingómat, Mazsola ült a köveken és nézte ahogy imádom a napsütést a pancsolást és az új játékomat. Közben a hullámok csak úgy háborogtak a nagy vízben, de mi nem féltünk mert teljesen biztonságban éreztük magunkat. Szép látvány volt.
Aztán, amikor már a flamingó is megunta az úsztatást, akkor kicsit barangoltunk a parton, barlangásztunk, napoztunk.
Kitaláltam hogy szeretném megnézni mégiscsak az öböl nyugodt vizét. Hát azért az mégsem járja, hogy nem tudom az ajándékomat kipróbálni. Végül hazafele megálltunk egy helyen aminek az a neve, hogy Dromana és van ott beach.
Bár egész Ausztrália egy nagy beach. Azt tudtátok, hogy 1838-tól illegális volt úszni a nyilvános strandokon napközben és ezt a törvényt egészen 1902-ig alkalmazták? De ezt nem értem, akkor éjszaka lehetett úszni? Hát még jó, hogy nem az 1800-as elején érkeztünk ide. Amúgy is csak valami börtönhajóval jöhettünk volna akkor. De miért is akartak volna minket bezárni? Mi lett volna az ítélet? Hogy túl cukik vagyunk? Vagy a Mazsola nem elég morcos? Hah… Szeretjük a 21. századot, annak minden találmányával együtt! Lásd rózsaszín flamingó és internet! Mazsola dobott egy hátast a dumámtól. Megértem, van szövegem.
Szóval az öböl nagyon szép. Türkiz kék víz, selymes kis hullámok. Tudjátok rájöttem, hogy ez az én világom. Ringatózni a lágy hullámokon, élvezni a napsütést, dalolászni, halakat nézegetni, amik ezüstösen csillognak a napfénytől a kristálytiszta vízben. Ülni a köveken és nézni a vizet! Nagyon relaxos. Figyelitek ugye hogy már csak törjük a magyart! Relaxos!
Teljesen felbátorodtam! Jól bemerészkedtem a vízbe. Mazsola arcán láttam a rémületet, de nem foglalkoztam vele, mert én csak kacagtam és viháncoltam, és sikongattam. Mondtam a flamingónak hogy gyorsabban gyorsabban, „gyihaaaa” jupiii, itt jön a hullám… Gyerünk menjünk neki… Ez azzzzz!
Hopika… Baleset történt! Túlzásba vittem a vadulást. Felfordultunk! De sebaj, kicsit csípte a szemem a sós víz, teljesen eláztam és homok ment a számba. De nem sírtam ám. Kicsit megijedtem. Láttam ahogy Mazsola fut a töpszli lábaival, és rémület van az arcán. Na nekem ezután nem lehetett. Kérdezte is, hogy „Tádé-Tádé jól vagy?”
Én meg mondtam neki „-Miért ne lennék? Tökéletes partot érés volt, igy terveztem.”
A végén megint dob egy hátast. De láttam ám, hogy megnyugodott.
Levontam a tanulságot. Nem tudok úszni, se hullám lovagolni, ellenben tökre cuki vagyok. A sós víz nem finom és a homok sem amikor csikorog a fogaim között. De Flamingóval jól éreztük magunkat, Mazsolával egy kicsit még diskuráltunk a köveken amíg felszáradtam.
Aztán hazajöttünk, és volt pancsi!
Claudia köszönjük szépen a flamingót!
Kedves Olvasóim, sokat törtem a buksimat azon, hogy mi legyen flamingó neve… Hiszen már ő is barát lett és nekünk is van nevünk. Minket sem csak malacnak hívnak. Jó, engem néha Mazsola kisegérnek hív, de hát a tesóm… Neki szabad! Szóval kérlek írjatok pár ötletet kommentben a Mágikus Horgolótűk Facebook oldalára a megosztás alá azzal kapcsolatban, hogy mi legyen Flamingó neve! Köszönjük a segítséget és azt hogy nyomon követitek az életünket!
A következő bejegyzésben komolyabb témával jelentkezünk. Mazsola fogja írni és csak egy szót árulhatok el ( na jó, kettőt). Sea Shepherd! Coming soon.