Sziasztok,
Ismét egy csodás lezáráson vagyunk túl. 3 hétig voltunk bezárva. De nem adtuk ám fel a reményt egykönnyen mert bizony a legváratlanabb helyzetekben is találhat az ember új barátokat. Így történt ez velünk is. Csak meg kell látnunk az esőben a szivárványt és láss csodát már is minden szebb.
Ez úgy történt, hogy Mazsolával meglátogattuk a helyi ovit. Tudjátok Ő mindig zsörtölődik, hogy biztosan nem engednek be minket, és különben is mit fognak ott szólni. Azt hiszem agyára ment a bezártság. Kissé félénken ugyan de bekopogtunk az ajtón és ott várt minket Kooka és Burra a két jó barát. Hát ahogy elnéztem Kooka a főnök csak úgy, mint nálunk én. Mazsolát oldalba kellett löknöm, hogy ne vágjon már ilyen bugyuta képet hiszen mi cukik vagyunk. Kooka elmesélte, hogy Új-Gineából származik legyen az bárhol de Ausztráliába is régóta be vannak települve.
És tudjátok mit mondott még?! Hogy ők nem ám magokat és gyümölcsöket esznek. Nem-nem, egeret, kígyót, bogarakat, kicsi gyíkokat és Burra különösen szereti a kis madarakat. Na de kérem, ez olyan embertelen akarom mondani madártalan. Mazsola csendesen felszisszent, hogy micsoda szerencse, hogy nem vagyunk kígyók. Burra pedig folyton csak kacagott. Nem is tudtuk mi lehet vele, talán jókedvűen ébredt.
Aztán szépen felfedeztük az ovit, megtanultunk olvasni, betű kirakóztunk.
Megtanultunk számolni, Mazsolának ez jobban megy, de mit lehet tenni? Ő az okos én pedig a szép, és bátor, és kedves… ajj napestig sorolhatnám.
Találkoztunk egy kedves családdal. Na Ők nagyon aprók voltak, még nálunk is apróbbak, de hatalmas szeretettel fogadtak. Nem is tudom hol fér el ilyen apró teremtményekben ennyi szeretet.
A piros ruhás maci lány neve Mimi, a pöttyös ruhás Panna és a kisöccsük Ügyetlen.
Szerintem az ő neve nem is ügyetlen, csak a lányok mindig kicsúfolják a fiúkat.
A maci családnak vannak lovaik és kis birkáik és valami, ami a füle alapján nyúl, de valahonnan ő is messziről jöhetett mert nem nyúl kinézete van.
És ha engem kérdeztek az istállóban nagy buli lehetett a múlt éjszaka mert Mazsola mellett Éjkék – aki inkább fekete- egy kicsit megviselt állapotban van és Ügyetlen mellett Rozs sem éppen szalonképes állapota is hagy némi kívánni valót maga után. No de sebaj, vannak dolgok, amikről jobb nem tudni.
Nos az idő előre haladtával kipróbáltunk még pár tevekénységet. Festettünk őszi tájképet.
Szerintetek is ki kellene állitani Párizsban? Fel is hívom az ügynökömet.
Mazsola helikoptert szerelt, de valahogy nem akart összejönni neki. El ne áruljátok neki, de fejjel lefelé olvastam az összeszerelési útmutatót és hát ezért nem egyeztek az alkatrészek.
Szerencsére ép jött Bojtos, aki meghívott minket egy délutáni teára, így el tudtam sumákolni ezt a kis összeszerelős bakit.
Bojtos egyébként már hónapok óta az oviban van. A gyerekek folyton húzzák és vonják, de azt mondja, hogy ő élvezi. Kinga, a lány kék kalapban, csak most jött és még ő is ismerkedik. Aztán ott van Olivér a fehér hótigris, aki nem is annyira ijesztő, mint a tévében. Képzeljétek Mazsolát sem akarta felfalni, és amúgy is csak gyümölcsöket eszik. Szerintem vegetáriánus és mellette isteni teát főz.
Hát így esett az eset, hogy a helyi oviban néhány jó barátra tettünk szert.
Hamarosan viszont látjuk Őket, hiszen jön a tavasz, az udvaron sok csoda játék van, és nagyon jó lesz a tavaszi napsütésben felmászni, leugrani, homokozni, lecsúszni és egy kicsit talán rosszalkodni is.
Puszi,
Mazsola és Tádé