Mazsola és Tádé kínai kaját ettek

Sziasztok,

Ez egy rendhagyó blog lesz, vacsora közben én Mazsola elmesélem nektek, hogy Tádé, igen az a Tádé akinek a középső neve Suta, – vagy ha indián lenne akkor Suta Tádé lenne az indián neve – mit is tett.
De első az evés. Mert enni jó. Jó kaját enni jó. Na nem mondom néha befigyel egy kis McDonald’s de hát kinek nem, majd legyalogoljuk.
Ma meló után beugrottunk a Kínaiba. Valami tésztás kifőzde. Hát ha sok fura gyümit megkóstoltuk és túléltünk, akkor csak nem adnak itt szárított szöcskét és csak nem akad a torkunkon.

Tádéval megbeszéltük, hogy haza hozzuk a kaját és dobozból eszünk mint az amerikai filmekben. Elvégre már majdnem olyan híresek vagyunk mint a filmsztárok. Apropó sztárok! Tegnap volt itt Harry herceg, meg a felesége a hercegné aki amúgy színésznő volt…  Most aztán megkapta a tuti szerepet, simán övé az Oszkár. Teljes káosz volt a belvárosban, moccanni sem lehetett, ezért mi csak a Hetes csatorna esti híreiben néztük a nagy örömködést. De ma már mentek is tovább. Akkor kanyarodjunk is vissza a kínai kajához. Volt oda kirakva pálcika is, de azt hiszem mi inkább a villánál maraduk. A menü pedig….
Seaweed saláta, hát magyarra lefordítva buta mert tengeri gaz, tengeri fű.. De végül is az.
Zöldség leves tésztával. Sokkal inkább tészta leves zöldséggel. Aztán ha nem lenne elég a tészta akkor van még egy kis fekete babos marhás csirkés tészta. Nem tudom ti mit gondoltok, de én desszertnek egy kis tésztát el tudnék képzelni. Na jó nem. Szeretjük a tésztát de nah…

Mondtam ennek a Tádé nevezetűnek, hogy együk meg előbb a salátát.
A válasz a következő volt.
„Micsoda??? Vidd innen ezt az élettel összeegyeztethetetlen színű neon zöld micsodát. Nincs se ember se isten ami miatt én ezt megkóstolnám.”
Próbáltam én beletuszkolni, mert a saláta jó, és finom, de ez hanyatt vágta magát és úgy visított mintha a rózsaszín bőrét húznák. Na inkább hagytam, mert a végén még megütöm a bokámat.

Aztán jött ez a leves vagy micsoda. Jól nézett ki. Volt benne brokkoli, meg póréhagyma, meg valami zöld még amit nem ismertünk fel. Talán kínai kel, vagy ilyesmi… A sok tészta kissé furi volt, de hát aki Noodle Bárban vásárolja a vacsorát az ne csodálkozzon, hogy tésztát kap és eszik tésztával. Nagy elmélkedésem közepette látom ám, hogy Tádé nyitogatja a hűtő ajtót.
Óh ég – gondoltam- ez meg hova a csudába megy!
Sokat nem is kellett várnom, mert éppen kiabálta nekem hogy szerinte be kellene csíptetni a levest.
Csíptetni? Megőrült ez –gondoltam.

De csak folytatta, hogy ő bizony előhozza a kerítés szaggatót. Hirtelen az 50 fokos pálinka jutott eszembe, de az nincs itthon.
Kellett azzal a hűtő ajtóval azért küzdeni úgy látom.

Aztán tipegett is ám vissza a kis lábaival, hozta is a kerítésszaggatót. Tudjátok van az márka az az Erős Pista nevű paprika krém. Hát olyanunk nekünk is van ám. De házi!
Magyarországról kaptuk és egy nénike csinálta akit csak Sima Mamának hívunk, az ő fia meg Móni legeslegjobb magyarországi barátja a Sima Sanyi. Ő egyszer már volt is itt és tök sok helyen voltak biciklivel. Sajnos akkor mi még otthon voltunk, de reméljük Sima Sanyi hamarosan ellátogat hozzánk megint, és akkor elvihet minket bicajozni. De mi nem tekerünk az tuti.
Szóval a Sima Sanyi anyukája Sima Mama küldte nekünk ezt a kerítésszaggatót. Amire meg Tádé felmászott azt meg Móni anyukája küldte és ikonikus Coop márka. Biztosan finom az is és az tuti, hogy a következő 240 évben már nem lesz szükségünk „erős pistára”
Én már csak fogtam a fejem hogy ez a Tádé kanalazza bele a levesbe a házi Pistát… Mi lesz itt? A hétfejű sárkány nem okádott annyi tüzet ahogy ez fog csípni. Jól van, egyszer élünk, pista van, akkor adj neki Tádé.



Nem tudom, hogy mi van velünk, de ez a tészta úgy elülte a pocakunkat, hogy a másodikat már meg sem tudtuk enni. Azt hiszem kaja kóma következik.
Meg alvás. És már azt is elfelejtettem amit mesélni akartam. Mi is volt az? Mi is… Ja igen.  A hétvégi kirándulás. Még mindig felmegy a pumpa a ha rágondolok. Na nem a kirándulásra, hanem arra amit Tádé csinált.

Képzeljétek el az összes képet eltüntette. Azt mondta, sebaj Mazsola vissza megyünk. Vissza? + hegycsúcsot másztam meg és a derekam is megfájdult. Ez a pöttöm meg azt akarja, hogy menjek vissza. Persze visszamegyek, amint megette a tengeri gaz salátát. Na ugye…

Két képpel búcsúzunk amit sikerült megmenteni, de ez sem Tádénak köszönhető hanem Dórinak, mert neki elküldtük. És most lementettük. Sajnálom hogy eltűntek a képek, pedig olyan jól szórakoztunk amikor épp kaptunk levegőt.


Tádé azt mondta érdeklik a virágok, meg a növények és hogy botanikus lesz. Ó drága kenyér, jaj annak a növénynek amit ez a Tádé nevű fog gondozni. De nem lehet lebeszélni róla. Következő  túránk az Australian Garden-be fog vezetni ami szerencsére nincs is messze. Reméljük látunk szép virágzó növénykéket hiszen tavasz van, éled a természet. Ami végül is vicces, mert nyáron minden kiég, és az ősz meg a tél ami zöld. Szóval akkor hogy is van ez? Ezen még elgondolkodom kicsit.

Puszi
M&T

Share this post